Képviselőházi irományok, 1939. X. kötet • 778-869., XIII. sz.

Irományszámok - 1939-780. Törvényjavaslat a növényegészségügyről

780. szám. 161 Melléklet a 780. számú irományhoz. Indokolás „a növényegészségügyről" szóló törvényjavaslathoz. j • I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. 1. A növénybetegségek és kártevők ellen már a legkezdetlegesebb gazdálkodás mellett is küzdött a gazdálkodó és igyekezett azokat irtani, elpusztítani. Már Krisztus előtt 4000 év körüli időből származó szumirnyelvű kútforrások beszélnek sáskáról, gubacsról és hernyóról. Az egyiptomi VI. dinasztia korából (Kr. e. 2635 — 2475) származó relief lerágott gabonakalászokat és sáskákat ábrázol, a sáskát pusztító békákkal együtt. Krisztus előtt Aristoteles és Teophrastus a gabonát pusztító rozsdának nagy kártételeiről tesz említést. A görögök Apollóhoz fohászkodtak, hogy a rozsdától mentse meg a gabonát. A rómaiak is Apollo tiszteletére rendezték a Robigália-nak nevezett ünnepségeket, amelyeken áldozatot mutattak be és tőle várták a segítséget arra, hogy a terményeiket sújtó csapások elmúljanak. Kr. u. az I. században Plinius római természettudós »História Naturalis« című művében az üszögöt a gabona veszélyes betegségének említi meg. A XV. század első feléből származó Bécsi kódex a »Roga«-ról, a XV. század második feléből való Apor kódex pedig a sáskajárásról ír. Az előbbi alatt tulajdonképpen a régiek által ú. n. »ragya«-t kell érteni, ami lehetett rozsda, üszög, vagy másféle gabonabetegség, az utóbbi pedig valószínűleg az 1084. és 1242. esztendők sáskajárására vonatkozik. Egészen a múlt századig az ember tehetetlenül állott a különböző növénybetegségekkel és kártevőkkel szemben. Ezeket az időjárásnak, a talajnak, a megművelés módjának, a csillagok állásának, boszorkányosságnak, de sok esetben Isten büntetésének tekintették. Amikor a növénybetegségek és kártevők nagyon pusztították a növényállományt, orvosok, papok, botanikusok kezdtek foglalkozni a betegségek és kártevők életmódjának kikutatásával és a kártételek leküzdésének módjaival. A gazdatársadalom általában úgy nálunk, mint külföldön sokáig nem barátkozott meg a tudomány eredményeivel, csak akkor eszmélt fel, amikor a filloxera, a szőlőragya, a burgonyavész, a különböző sáskajárások hatalmas kárt okoztak a növénytermesztésben. Minél jobban fejlődött a mezőgazdasági, majd pedig a kerti és a szőlőgazdasági növénytermesztés, annál jelentősebbé vált a növényegészségügy kérdése is, mert az évek során mind több és több növényi betegség és kártevő jelentkezett. A közlekedési és szállító eszközök tökéletesedésével járó ember-, áru- és anyagforgalom is Képviselőházi iromány. 1939—1944. X. tötet. 21