Képviselőházi irományok, 1939. IX. kötet • 721-777., XI-XII. sz.

Irományszámok - 1939-723. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról szóló 1926:XXII. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről, valamint a visszacsatolt területekkel kapcsolatban a felsőház szervezetére vonatkozóan szükséges átmeneti rendelkezésekről

72S. szám. 13 .részéről választott tagok számának és a kinevezett tagok számának együttes összege ugyanis ugyanolyan hányada marad a tagok összes számának, mint jelenleg. Rátérve a törvényjavaslat részletes indokolására, a következőket van szerencsém tisztelettel előadni. Az 1. §-%oz. Az alaptörvény 9. §-ának a póttagok számára vonatkozó rendelkezése következtében — a törvény hatálybalépése óta eltelt 15 év alatt — ismételten előfordult az az eset, hogy az egyes érdekképviseletek külön-külön képviseletre jogosult kategóriáiban póttag nem volt minden esetben választható, mert minden választásnál csak annyi póttagot lehetett választani, ahány rendes tag azzal az alkalommal választás alá esett. Az említett § szerint ugyanis öt évenkint az összes póttagok megbízatása megszűnik. Ezzel szemben a rendes tagoknak csak felerésze esik öt évenkint új választás alá. Ennek következtében például a mezőgazdasági kamarák képviseleténél a törvény hatálybalépése után első alkalommal egyenlő számú rendes tagot és póttagot választottak. Az öt évre rá következő választásnál azonban—kisorsolás következtében — a rendes tagoknak már csak a fele része esett választás alá és Bzzel a számmal egyenlő számú póttag volt csak választható annak ellenére, hogy valamennyi póttag megbízatása megszűnt öt év elteltével. Ez a körülmény azt a visszás helyzetet eredményezte, hogy az öt évenkint ismétlődő választásokon az egyes választási csoportok fele része mindig képviselet nélkül maradt a póttagok sorában. Ezt a visszás helyzetet szünteti meg az 1. §-ban foglalt rendelkezés. A 2. §-hoz. Az alaptörvény 7. §-a akként rendelkezik, hogy a választott tagok felerészét az első választást követő öt ödik év végén ki kell sorsolni abból a célból, hogy a választott tagok felerésze öt évenkint váltakozva essék új választás alá. Egyes későbbi törvények újabb intézményeknek, szervezeteknek biztosítottak felsőházi tagválasztási jogot, nem rendelkeztek azonban minden esetben arról, hogy az így időközben megbízatáshoz jutott felsőházi tagok megbízatásának tartama meddig terjed.* Ennek következtében az említett tagok választásának időpontja nem esik össze a felsőházi tagok felerészének öt évenkint ismétlődő választásának időpontjával. A 2. §. rendelkezése ezt a visszásságot szünteti meg és biztosítja azt, hogy a választások minden tagcsoportra vonatkozóan az alaptörvény értelmében öt évenkint tartandó választásokkal egy időre essenek. A 3., 4. és 5. §-okhoz. Az általános indokolásban foglaltak után ezek a §-ok külön részletes indokolásra nem szorulnak. A 6. §-hoz. Az (i) bekezdés az 1926 : XXII. t.-c. 27. §-ában foglaltakra tekintettel a közigazgatásilag egyesítve volt, de a terület visszacsatolások következtében újra különvált vármegyékben a közigazgatásilag egyesítve volt vármegyék törvényhatósági bizottságától kapott felsőházi megbízatásokat megszűntnek mondja ki. Az 1926 : XXII. t.-c. 27. §-a ugyanis — többek között — akként rendelkezik, hogy »a felsőházi tagság joga megszűnik.... ha megszűnik az a törvényhatóság, szervezet vagy intézmény, amely őt megválasztotta« . . . ' Az (i) bekezdésben foglalt rendelkezés felvételét nemcsak a törvénynek ez a hivatkozott rendelkezése teszi szükségessé, hanem az is indokolja, hogy a különválasztottt vármegyék felsőházi kiküldötteiket most már saját maguk válasszák meg. Csupán a figyelmet kívánom felhívni arra, hogy az (i) bekezdésben foglalt felsorolásban »Szabolcs és Ung« közigazgatásilag egyesítve volt vármegyék nem szerepelnek, mert Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyesítve volt vármegyék törvényhatósági bizottsága által választott felsőházi tagok megbízatásának megszűnését kimondani — véleményem szerint — nem volna indokolt, Szabolcs és