Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-633. Törvényjavaslat a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről

633. szám. 61 Ajándék tiltott követelése és elfogadása. A 4. §-hoz. Mai jogunk szerint a nem kötelességszegésre csábítás végett adott vagy ígért előnyt elfogadó közhivatalnok — éppúgy, mint az, aki ilyen előnyt követel vagy vissza nem utasít — a Btk. 465. §-a első bekezdésének első tétele értelmében egy évig terjedhető fogházzal, a bíró, vizsgálóbíró, esküdtszéki tag öt évig terjedhető fegyházzal (Btk. 468. §.), — az 1915 : XIX. t.-c. 9. §-a és az 1939:11. t.-c. 191. §-a által érintett körben pedig minden közhivatalnok hat hónaptól öt évig terjedhető fogházzal büntetendő (1915 : XIX. t.-c. 9. §-ának első tétele.). • A javaslat 4. §-a elsősorban is különválasztja az, előny követelésének és elfogadásának eseteit. Azt, aki közszolgálati működésével kapcsolatban egyéni követelést támaszt, magánérdeket érvényesít, csak az mentheti, ha jogszabály vagy hatósági rendelkezés kifejezetten feljogosítja díjak közvetlen beszedésére vagy bizonyos szolgáltatások igénybevételére. Minden más esetben a közönség az ilyenféle követelőzést a közhivatali állással visszaélésnek érzi, ezért helyénvaló azt a közszolgálat tisztasága érdekében nemcsak megtiltani, hanem a tilalomhoz büntetőjogi következményeket is fűzni. Ezen az sem változtathat, ha a követelt előny módja és mértéke nem tűnik fel alkalmasnak arra, hogy a közhivatalnok működését lényegesen befolyásolhassa. Az »elfogadás« tekintetében viszont ugyanazok állanak, mint amelyeket a 3. §-nál az előny nyújtójának szempontjából kifejtettem. Nem lenne helyes bárminő előny elfogadását válogatás nélkül büntetés alá helyezni, ebben az esetben a kivételek egész sorát kellene a Btk. 466u §. példájára és azon túlmenően felsorolni. A hivatali viszonyt rendező jogszabályok e tekintetben távol vannak a teljességtől és nem lehet bennük a részletekben is eligazító utasításokat találni. Sőt, ha a közhivatali viszony szempontjából kétségkívül meg nem engedettnek kell is tekinteni bizonyos előny elfogadását, ebből még nem következik, hogy szükséges és kívánatos az esetnek a bűnvádi üldözés útjára terelése ; esetleg fegyelmi eljárás útján kielégítően lehet a közhivatalnokot hivatása követelményeihez való alkalmazkodásra kényszeríteni. A javaslat felfogásához képest a büntetőjogi bűnösség határvonalát az a közhivatalnok lépi át, aki olyan előnyt fogad el, amely hivatali vagy szolgálati működését a közérdek kárára befolyásolhatja. Ez a fogalom a 3. §-nál már közelebbi kifejtést nyert, egyébként erkölcsi értékeléseknek tág teret enged. Az ilyenszerű juttatás kétségkívül már veszélyeztetheti a közhivatali működés pártatlanságát, elfogulatlanságát, tehát érdemi helyességét is. Arra való tekintettel, hogy a 3. §. a közhivatalnok megajándékozásának közvetett, azaz olyanképpen való véghezvitelét is tütja és bünteti, amidőn a közhivatalnokra tekintettel, hozzá bármely okból közelálló személyt részesítenek »előnyben«, a 4. §. a közhivatalnok vétségének egyik módozataként felsorolja a közhivatalnok egyetértését azzal, aki az előnyt átveszi. Az a követelmény, hogy az előnynek ilyen esetben is alkalmasnak kell lennie a közhivatalnok közérdekellenesen káros befolyásolására, arra céloz, hogy az elfogadó a közhivatalnokkal olyan érzelmi vagy érdekközösségi kapcsolatban álljon, hogy az előnynyújtás az utóbbit is lekötelezze. A 2. §-nál felhozott okokból a 4. §. harmadik bekezdése — éppúgy, mint a 2. §. második bekezdésének 1. pontja — magasabb büntetési tételt állapít meg a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott közhivatalnokokra s ezek között a bírákra s a vádhatóságok tagjaira, ha a §. büntető rendelkezése ellen vétenek. 9*