Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-626. Törvényjavaslat az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezet alapjának növelése tárgyában

626. szám. 39 Melléklet a 626. számú irományhoz. Indokolás az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növeléséről szóló törvényjavaslathoz. / I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az 1908 : XL. törvénycikk a munkaképtelenné vált ügyvédekről és a meghalt ügyvédek hátramaradottairól való gondoskodás céljából Országos Ügyvédi Gyámós Nyugdíjintézetet létesített. Az intézetnek az ügyvédek névjegyzékébe felvett minden ügyvéd törvénynél fogva tagja. Az intézet — feladatához képest — a tagok járulékaiból álló fedezet terhére, amelyet kiegészít az állami költségvetésről szóló törvények rendelkezései alapján az intézetnek évenkint juttatott államsegély, a törvény rendelkezései értelmében az alapszabályban meghatározott összegű ellátást nyújt annak az ügyvédnek, akit munkaképtelenség miatt töröltek az ügyvédek névjegyzékéből, úgyszintén az elhalt ügyvéd özvegyének, valamint törvényes és törvényesített gyermekének. Az 1914: LII. törvénycikk a gyámolításra utalt ügyvédek ellátásának méltányos továbbfejlesztésével a törvényben meghatározott módozatok szerint aggkori ellátást biztosít annak az ügyvédnek, aki életének hatvanötödik évét betöltötte és ezért az ügyvédi gyakorlat folytatásáról lemondott, tekintet nélkül arra, hogy munkaképtelenné vált-e vagy sem. Az aggkori ellátás fedezésének céljára a törvény az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére ötszázezer korona évi államsegélyt rendszeresített. Az 1908 : XL. és az 1914: LII. törvénycikkek alkották meg, az ügyvédi hivatás jelentőségének figyelembevétele alapján, a gyámolításra utalt ügyvédek és hozzátartozóik ellátásának intézményes biztosítását. Az 1914—1918. évi világháború gazdasági következményei, főképen az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjainak, ezek sorában az évi államsegélynek elértéktelenedése rendkívüli mértékben megnehezítette azt, hogy az intézet a törvényhozás elhatározása szerint meg tudjon felelni rendeltetésének. Az ügyvédi kart ugyancsak a háború nyomán bekövetkezett viszonyok folytán sújtó gazdasági válság viszont nem tette lehetővé azt, hogy az intézet szolgáltatásainak fedezeti alapja az intézeti tagok járulékainak emelése útján növeltessék. Az intézet viszonylagos szolgáltatóképességének lehetővé tétele érdekében ezért különböző jogszabályok alkotása vált szükségessé. Az 1914 : LIL törvénycikkben szabályozott ággkori ellátás a bekövetkezett viszonyok folytán nem is valósulhatott meg ; kellő fedezeti alap gyűjtése végett ugyanis az 1914: LIL t.-c. 2. §-a első bekezdésének 2. pontjában meghatározott rendelkezés értelmében az aggkori ellátásra való jogosultsághoz a már említett kelléken felül az is szükséges, hogy az ügyvéd az ügyvédi gyakorlatról az