Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-652. Törvényjavaslat a tartási ügyekben keletkezett bírósági és gyámhatósági határozatok, egyességek és egyéb végrehajtható okiratok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában Bécsben, 1941. évi november hó 28. napján aláírt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

652, szám. 323 megállapodása folytán Ausztria csatlakozása után ideiglenesen továbbra is alkalmazást nyertek egyfelől Magyarország, másfelől pedig a Német Birodalomnak ama részei között, amelyekben ezek a szerződések eredetileg hatályban voltak s azok csak 1941. évi május hó 21. napjától kezdve nem nyerhetnek alkalmazást a polgári és kereskedelmi jogsegélyforgalom tárgyában Berlinben, az 1940. évi november hó 6. napján kelt és a 33.000/1941. I. M. számú rendelettel (Rendeletek Tára 1557 1.) kihirdetett magyar-német egyezményhez tartozó zárójegyzőköny 1. pont ja értelmében. Általános keretekben mozgó végrehajtási jogsegély szerződésünk ennek folytán ma már egy állammal sem áll fenn s ilyen egyezmények kötését nézetem szerint jelenleg nem lehet indokoltnak tekinteni, mert ilyen szerződések kötése — a mai nemzetközi helyzetben fennálló forgalmi és fizetési korlátozások folytán — nem időszerű, illetőleg annak alig volna gyakorlati jelentősége. Ezért helyesebbnek mutatkozott, hogy csupán olyan korlátozott terjedelmű végrehajtási jogsegélyszerződés tekintetében induljanak meg a tárgyalások, amely a kölcsönös végrehajthatóságot csak a megélhetés szempontjából legfontosabb követelések tekintetében biztosítaná, vagyis csak a tartási ügyekben keletkezett bírósági és gyámhatósági határozatok kölcsönös elismerésére és végrehajtására terjedne ki. Az ilyen egyezmény ugyanis családvédelmi és általános szociális szempontból egyaránt igen jelentős előnyökkel járna és összhangban volna az újabb jogfejlődést leginkább irányító törekvésekkel is, végül, — habár csak korlátolt terjedelemben — de némileg mégis pótolná azt az ürt, amit a fentebb említett magyar-osztrák általános végrehajtási jogsegély szerződés hatályának megszűnése okozott. A magyar és német kormány között megindult tárgyalások a fennálló baráti kapcsolatoknak megfelelően a legszívélyesebb légkörben folytak és eredményre is vezettek, amennyiben a két kormány meghatalmazottai 1941. évi november hó 28. napján aláírták a jelen törvényjavaslatba foglalt és becikkelyezés végett a törvényhozás elé terjesztett nemzetközi egyezményt. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. A törvényjavaslat 1. §-a a szóbanlevő egyezménynek az ország törvényei közé iktatásáról rendelkezik, 2. §-a pedig az egyezmény eredeti magyar és német nyelvű szövegét tartalmazza. Maga az egyezmény — bár nem oszlik fejezetekre — mégis tulajdonképpen két részből áll. Az első rész (1—5. cikkek) a bírósági és gyámhatósági határozatok elismerését, a második rész (6—14. cikkek) pedig azoknak végrehajtását szabályozza. Az egyezmény szövegének ilyen beosztása azért volt kívánatos, mert mind a magyar, mind pedig a német jog szerint csak akkor lehet valamely külföldi bíróság ítéletét végrehajtani, ha annak elismerésével szemben aggályok nem merülnek fel, az elismerés tehát a végrehajthatóság általános előfeltétele, viszont az elismerésre néha akkor is szükség lehet, amikor a végrehajtást az érdekelt magánfél nem kéri. Az elismerésnek tehát kettős jelentősége van. Egyrészt magában foglalja az egyik szerződő állam területén hozott határozat jogerejének elismerését a másik szerződő államban, másrészt alapjául szolgál a végrehajthatóság biztosításának is. Utalok egyébként e tekintetben a magyar polgári perrendtartás (1911 :

1. t.-c.) 414. §-ára, valamint a polgári perrendtartást életbeléptető 1912 : LIV. t.-c. 33. §-ára, továbbá a német birodalom polgári perrendtartás 328., illetőleg 723. §-ára. Hasonló beosztást követnek azok a végrehajtási egyezmények is, amelyeket a néjnet birodalmi kormány újabban egyes: külföldi államokkal kötött. Ilyenek az 41*