Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-652. Törvényjavaslat a tartási ügyekben keletkezett bírósági és gyámhatósági határozatok, egyességek és egyéb végrehajtható okiratok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában Bécsben, 1941. évi november hó 28. napján aláírt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről

324 652. szám. 1929. évi november hó 2. napján kelt német-svájci és az 1936. évi március hó 9. napján kelt német-olasz végrehajtási egyezmény, továbbá a Németország és Szlovákia között létrejött, az 1940. évi október hó 18. napján kelt polgári jogsegélyegyezmény, amelynek IV. fejezete tartalmazza a bírói határozatok elismerését és végrehajtását. Aze gyezmény egyes rendelkezéseit az alábbiakban van szerencsém ismertetni. Az 1. cikk szerint az egyik szerződő államban keletkezett olyan jogerős bírói és gyámhatósági határozatokat kell a másik szerződő államban elismerni, amelyek az ott meghatározott családjogi viszonyból eredő tartási követelésekre vonatkoznak, avagy a házasságon kívüli gyermek nemzéséből keletkeztek. Ilyenek — az 1. cikk értelmében — az olyan bírósági vagy gyámhatósági határozatok, amelyekkel valamely személyt házastársának, korábbi házastársának, fel- vagy lemenő ágbeli rokonának, házasságonkívüli gyermekének, mostohagyermekének vagy menyének részére tartás szolgáltatására, vagy a házasságonkívül született gyermek anyja részére a szülési, valamint a szülés utáni tartás vagy a terhesség és szülés által okozott egyéb költségek megtérítésére köteleznek. Az egyezményhez tartozó zárójegyzőkönyv szerint alkalmazni kell ennek a cikknek rendelkezéseit azokra a határozatokra is, amelyek valamely örökbefogadási viszony alapján állapítanak meg tartási kötelezettséget. Az elismerés ezenfelül kiterjed — a záró jegyzőkönyv szerint — a tartási igény mellett a jogosított javára megítélt kamatokra, költségekre és egyéb mellékszolgáltatásokra is. Az eljárásban résztvett felek állampolgárságának általában nincsen ugyan jelentősége s azt ennek folytán rendszerint nem is kell vizsgálni, bizonyos esetekben azonban, jelesül a 2., 3., 11. és 12. cikk alkalmazásában erre mégis sor kerülhet, tgy a 2. cikk szerint abban az esetben, ha a kötelezett fél annak az államnak polgára, amelynek területén a határozatot el kell ismerni, a határozat elismerésének csak akkor van helye, ha a kötelezett lakóhelye vagy huzamosabb tartamú tartózkodási helye az eljárás megindításának idejében annak az államnak területén volt, ahol a határozat keletkezett és ha a határozat hozatalánál a kötelezett fél hazai jogát alkalmazták vagy az igény e jog szerint is megállapítható volna. Az elismerési kötelezettség tehát Magyarországot a magyar állampolgárságú kötelezettek terhére csak abban az aránylag ritka esetben terheli, amikor a kötelezett az eljárás megindításakor a Német Birodalom területén lakott vagy huzamosabban tartózkodott és azután Magyarországra visszatért, vagy nem tért ugyan vissza, de itt lefoglalható vagyona, jövedelme vagy keresete van. Az elismerési kötelezettség azonban még az ilyen esetben is csak akkor áll fenn, ha a határozat hozatalánál a külföldi bíróság vagy gyámhatóság a kötelezett fél hazai jogát, tehát a magyar jogot alkalmazta vagy ha azt nem is alkalmazta, de az igény e jog szerint is megállapítható volna. Itt természetesen csak a hazai anyagi magánjog alkalmazásáról lehet szó mivel az eljárást illetően az eljáró bíróság vagy gyámhatóság a lex fori elve alapján mindig a saját jogát alkalmazza. A tartási kötelezettségek személyi és tárgyi terjedelme tekintetében egyébként a magyar és német magánjog között csak kisebb jelentőségű eltérések vannak, például az, hogy a német magánjog a menytartást nem ismeri. Ha-tehát valamely magyar bíróság olyan német állampolgárt, aki a kereset megindításakor Magyarországon lakott vagy tartózkodott, a német anyagi jogra tekintet nélkül menytartásra kötelezne, a Német Birodalom ezt a bírói határozatot nem köteles elismerni. Az ismertetett korlátozások — a már előadottak szerint — nem vonatkoznak arra az esetre, ha a kötelezett fél nem annak az államnak polgára, ahol a határozatot el kell ismerni. A 2. cikk rendelkezései tehát nem nyernek alkalmazást, ha Magyarországon valamely tartási ügyben keletkezett olyan német bírói határozatot kell