Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

284 647/szám. tának sikeresen természetszerűleg csak akkor'felelhet meg, ha a súlyosabb természetű kórházi ápolást igénylő megbetegedésekről külön is értesítést kap. A (a) bekezdés lehetővé kívánja tenni; hogy egyes esetekben, amikor a kórházi ápolás szükségessége kétségtelen, a nemibeteg a fertőzés továbbterjesztésének kizárása érdekében a lehető legsürgősebben legyen ápolásba vehető. Ezt a kivételes eljárást az illetékes miniszterek rendeletben szabályozzák. A (*) bekezdés az eddigi jogi elrendezésnek felel meg. Az•'(&) bekezdésben adott rendeleti felhatalmazás jövőbeni jogviták megelőzését célozza. A (&) bekezdés esetleges jogvitáknak megelőzése céljából összefoglalóan állapítja meg azt, hogy a betegségi biztosítás valamely intézetének biztosított tagját vagy a tag igényjogosult családtagját illetően a nyilvános betegápolási átalány terhére történő ápolásnak mikor és meddig van helye. Természetszerű, hogy a szóbanlevő átalány terhére ezen az időtartamon túl további ápolásnak csakis akkor lehet helye, ha az ápolt vagy annak fizetésre köteles hozzátartozója (házastársa, szülője, gyermeke) a közkórházi ápolási költség megtérítésére képtelen. A (1) bekezdés esetleges jogvitáknak megelőzése céljából összefoglalja azokat a külön rendelkezéseket, amelyeket á törvénytervezetben foglalt új szabályozás nem kívánt érinteni. Eszerint mindazok a rendel kezesek, amelyek egyéb esetekben (pl. a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933 : VII. t-c. 12. §-ában) írják elő a nyilvános betegápolási átalány terhére történő ápolást, továbbra is hatályban maradnak. A 13. §-hoz. A gazdasági cselédek kórházi ápolását illetően az 1875 : III. törvénycikk után az 1898: XXI. t.-c. 5. §-a tartalmaz részletesebb rendelkezést. Eszerint a szolgálati idő alatt megbetegedett cselédnek kórházi és gyógyintézeti ápolási, valamint szállítási költségeit a gazda fizeti: a) ha a megbetegedés legalább tizenöt napi tényleges szolgálat után a cseléd és a gazda hibáján kívül következett• be, harminc napig; b) ha pedig a megbetegedés bármily tartamú tényleges szolgálat után a gazda hibájából történt, a cseléd teljes felgyógyulásáig. Ezt a rendelkezést nem érinti az 1907: XLV. t.-c. 28. §-a, amely a gazdasági cselédek részére negyvenöt napi háziápolást is biztosít. Minthogy azonban a hivatkozott két törvényhely között az összefüggést kifejezetten nem szabályozták, a gyakorlati alkalmazás során nehézségek merültek fel. A közigazgatási bíróságnak a 6000/1931. M. E. számú rendelet hatálya előtt állandóan követett gyakorlata szerint a kórházi és a házi ápolás ideje a gazdát kötelezőleg legfeljebb negyvenöt nap, de ebből a kórházi ápolási díj fizetésének kötelezettsége a gazdát legfeljebb harminc napig terheli. A kórházi ápolási költségek tekintetében újabban a 6000/1931. M. E. számú rendelet 3. §-a tartalmaz rendelkezést, mely a gazda fizetési kötelezettségét ismét harminc napban határozza meg. Az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet 27. §-ának (0) bekezdése ehhez a rendelkezéshez hozzáfűzi még azt is, hogy a háziápolás tartamát a kórházi ápolásba beszámítani nem lehet. A kérdésnek ekként történt elrendezése — figyelemmel a korábban követett eltérő bírói gyakorlatra — újabb jogvitákra szolgáltatott alkalmat, szükségesnek mutatkozott tehát a megoldásra nézve kifejezett törvényi rendelkezést felvenni. Azok a szociális szempontok, amelyek a kormányzatot a mezőgazdasági lakosság életszínvonalának emelése és néperejének megóvása tekintetében vezetik, mindenképpen olyan elrendezést kivannak meg, amely szerint a gazdasági cselédeket betegség esetére a gazda terhére harmincnapi kórházi ápolás akkor is megillesse, ha azt a háziápolás, esetleg annak leghosszabb tartama (negyvenöt nap) megelőzte. , -