Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

64?. szám. 185 A kérdés elvi elrendezése tehát ezen az alapon történt. xr Mindazonáltal a javaslat számolni kíván a kisbirtokososztály korlátozott teherbíróképességével is, ezért az olyan gazdánál, aki legfeljebb két gazdasági cselédet tart alkalmazásban, megengedi, hogy a tizenöt napot meghaladó 'háziápolás tartama a gazdát terhelő kórházi ápolás tartamába beszámíttassák, vagyis ekként az ilyen gazdát mindkét címen együttesen legfeljebb negyvenöt napi ápolás terhelje. E §. a 6000/1931. M. E. számú rendelet 3. §-ában történt szabályozástól ímég annyiban is eltér, hogy a gazda terhére eső ápolás előfeltételeként nem kívánja meg a szolgálatból kilépés és a kórházi felvétel közötti időbeli folytonosságot. Ilyértelmű rendelkezést már az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet 27. §-ának (Ő) bekezdése is tartalmaz ugyan, mindazonáltal abból kifolyólag, hogy a 6000/1931 M. E. számú rendelet »közvetlenül megelőző« szolgálatot kíván meg, a hivatkozott jogszabályok mikénti értelmezése körül jogviták keletkeztek. A kérdésnek tervezett megoldásánál a gazdasági cselédek szociális érdekeit, nemkülönben az ezirányban kifejlődött bírói gyakorlatot tartottam szem előtt. Kívánatosnak mutatkozott a jelenlegi tényleges állapotnak megfelelően olyképpen is rendelkezni, hogy a gazda fizetési kötelezettsége csupán a legalacsonyabb ápolási díjosztály szerint áll fenn. A 14. §-hoz. Közköltségen történő ápolásnak elvi szempontból csakis a legalacsonyabb kórházi ápolási díjosztályon lehet helye. A közköltségen történő ápolás ugyanis csak annyit nyújthat az ápoltnak, amennyi egészségének helyreállításához feltétlenül szükséges. Elvi szempontból nem helyes az sem, hogy a magasabb ápolási díjosztályon ápolt beteg ápolási költségeit a legalacsonyabb ápolási díjosztály mértékéig a nyilvános betegápolási átalány, azonfelül pedig a beteg valamely fizetésre nem kötelezett hozzátartozója vagy más személy viselje. A jótékonykodást gyakorló egyéneket és intézményeket ugyanis arra kell szorítani, hogy tevékenységük által a nyilvános betegápolási átalány terheit lehetőség szerint csökkentsék. ! Oly -rendelkezést; hogy a szegénybetegeknek közköltségen történő ápolása csak a legalacsonyabb kórházi díjosztályon lehetséges, mindezideig nem adtak ki. Minthogy ez számos jogvitára szolgáltatott alkalmat a tekintetben, hogy vájjon magasabb díjosztályon történt ápolás esetén a legalacsonyabb ápolási díjosztály szerint számított költségek a nyilvános betegápolási átalány terhére félszámíthatók-e, ezt a lehetőséget ki kellett zárni. Aati ak a lehetőségét, hogy a magasabb díjosztályon történt ápolás esetén a legalacsonyabb ápolási díjosztály szerint számított költségek a nyilvános beteg1 ápolási átalány terhére felszámíthatok legyenek, azért is ki kellett zárni, mert ellenkező esetben az ápolási költségek viselése tekintetében ugyanannak a konkrét ügynek elbírálása a nyilvános betegápolási átalány terhére történő költségviselési kérdések tekintetében a 6000/1931. M. E. számú rendelet 7. §-ában meghatározott hatóságokat, végső fokon tehát a közigazgatási bíróságot, a két ápolási díjosztály közötti különbözet viselése tekintetében pedig a rendes bíróságokat foglalkoztatná (1300/1932. N. M. M. számú rendelet 27. §-ának (*) bekezdése). Természetszerű, hogy a §. nem érinti a betegségi biztosítási eljárást, amely a biztosítottnak magasabb ápolási díjosztályon való ápolását lehetővé teszi. A biztosított ugyanis járulékfizetése révén a költségviselésben maga is jelentékeny mértékben részt vesz s így a szegény betegekkel nem vehető egy tekintet alá. A 15. §-hoz. Régi panasz, hogy különösen a kedvezőtlen anyagi helyzetben; levő községek a közgyógyszerellátással kapcsolatos kiadások fedezéséről nem tudnak megfelelően gondoskodni. A 6000/1931* M. E. számú rendelet 151 ^ának^