Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

282 647. szám. agyi fekvés alatt fellépő gyermekágyi megbetegedés esetén az ápolási költségek a gyermekágyi fekvés befejezte után is a fentebb megjelölt átalány, illetőleg költséghozzájárulás terhére nyerjenek elszámolást. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a első bekezdésének a) pontja a szülőnők egészségének megvédéséhez fűződő igen fontos népesedési és szociális szempontokra tekintettel kétségtelenül nem kivánta a közköltségen történő ápolás körét a szülőnők terhére hátrányosan megváltoztatni. Minthogy azonban a hivatkozott rendeletszakasz mikénti értelmezése, különösen a betegségi biztosító intézetek költségviselési kötelezettségének terjedelme szempontjából számos jogvitára szolgáltatott alkalmat, szükségesnek mutatkozott az (i) bekezdés a) és b) pontja alatt a szóbanlévő kérdést a korábbi gyakorlatnak is megfelelően újólag akként elrendezni, hogy a közköltségen történő ápolás gyermekágyi megbetegedés esetén a szülőnők és szülötteik részére akkor is biztosíttassék, ha maga a szülés nem közkórházban történt, illetőleg ha a gyermekágyi fekvés alatt gyermekágyi megbetegedés lépett fel. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a első bekezdésének b) pontja a ragadós és fertőző betegség miatt közkórházban ápoltak ápolási költségeinek a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó bevételeiből engedélyezett átalány, illetőleg költséghozzájárulás terhére való felszámítását ahhoz az előfeltételhez köti, hogy az ápolásbavétel hatósági rendelkezés alapján történjék. Ennek az előfeltételnek teljesítése azonban a legtöbb esetben akadályokba ütközik azért, mert a fertőző betegségek elleni védekezés hathatósabbá tétele, valamint a beteg egészségi állapotának megvédése érdekében a beszállítással nem lehet várakozni addig, amíg a hosszabb időt igénybevevő hatósági intézkedés megtörténik. A hatósági rendelkezés bevárása nélkül történő ápolásbavételnek viszont az volt a jogkövetkezménye, hogy az ápolási költségeket nem az átalány, illetőleg költséghozzájárulás, hanem a fizetésre kötelezettek (6000/1931. M. E. számú rendelet 2—4. §.) terhére számították fel. Ez az eljárás, különösen a betegségi biztosító intézetek részére jelentett súlyosabb terhet s számos, a közigazgatási bíróságot feleslegesen terhelő jogvitára szolgáltatott alkalmat. Ennek a visszás helyzetnek megszüntetése érdekében lehetőséget kellett biztosítani arra nézve, hogy a beteg ápolása indokolt szükség esetén a hatóság rendelkezése nélkül is közköltségen történhessék. Az (i) bekezdés c) pontja értelmében ilyen esetekben a hatóság rendelkezését a jövőben a tiszti orvosnak a közegészségügyi hatóságnál való bejelentéshez kötött intézkedése pótolhatja. Meg kell jegj^ezni, hogy a járványok elleni védekezés terén a tiszti orvosok részére már az 1936 : IX. t.-c. 22. §-a is önálló intézkedési kört biztosít. A közköltségen való ápolásbavételre jogosító betegségek fogalmi körének a korábbi ragadós és fertőző betegséggel szemben fertőző betegségben történő meghatározása az eddigi helyzettel szemben változást nem jelent s az újabb tudományos megállapításoknak felel meg. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a első bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó terhére kell ápolásban részesíteni »a közkórházban nemibetegség vagy szemcsés köthártyalob (trachoma) miatt ápoltakat«. Az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet 16. §-a (i) bekezdésének 4. pontja — utalással a 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-ára — a nemibetegségben vagy szemesés köt hártyalobban szenvedőket illetően azt a megszorító rendelkezést tartalmazza, hogy csak akkor esnek az ápolási költségek a szóbanlevő átalány terhére, ha a beteg a kórházi ápolás szükségességét hatósági orvos (tiszti orvos, községi vagy körorvos) bizonyítványával igazolja. Ennek az yv