Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
647. szám. 281 A (2) bekezdés a továbbiakban gondoskodik a fertőződés következtében szolgálatképtelenné váló alkalmazott özvegyéről és árvájáról is és így az összes szociális igényeket megfelelően kielégíti. A (3) bekezdés félreértések elkerülése végett felsorolja azokat az egészségügyi intézményeket, amelyeknél ezidőszerint már rendszeresítve levő pótlékokat a jelen törvénytervezet nem érinti. Minden más intézmény tekintetében — tekintet nélkül arra, hogy ott e címen pótlék van-e már rendszeresítve — az (1) bekezdés rendelkezései irányadók. A jelen §-ban foglalt új elrendezés hátrányos volna azokra az orvosokra és egyéb alkalmazottakra, akik megelőzőleg magasabb összegű veszélyességi, fertőzőva gy járvány pótlékban részesültek, mint amekkora pótlékot részükre a kiadott végrehajtási rendelet alapján a jövőre nézve folyósítani lehet. Minthogy általános illetményjogi elv, hogy hasonló természetű rendezésnél az alkalmazott a korábbi magasabb javadalmazás élvezetében továbbra is megmaradjon, ezt az átmeneti jellegű jogállapotot a (i) bekezdés is biztosítja. A 10. §-hoz. A közületi közkórházi al-, segéd- és kisegítő orvosi állások betöltése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Ezidőszerint az állami kórházaknál 70 alorvosi és öt kisegítő orvosi állás, az egyéb közületi közkórbázaknál pedig 71 al- és segédorvosi, valamint 41 kisegítő orvosi állás van üresedésben. Ezek a nehézségek arra vezethetők vissza, hogy a szóbanlevő orvosi állások alacsony javadalmazással vannak egybekötve s így egyre ritkábban akad azokra, pályázó. Lényeges nehézséget okozott az is, hogy a 7000/1925. M. E. számú rendelet 52. §-ának (2) bekezdése értelmében a kórházban kapott természetbeni élelmezésért az orvos az önköltségi árnak legaJább felét megfizetni volt köteles. A §. lehetővé kívánja tenni, hogy a természetbeni élelmezés a jövőben az önköltségi ár felénél kisebb összegű térítés mellett — tehát teljesen ingyenesen is — engedélyezhető legyen. A 11. §-hoz. A magánkórházak (szanatóriumok) felügyelete során több alkalommal kellett olyan jelenségeket észlelni, amelyek az intézmény működésének hatósági megszüntetését tették volna indokolttá. Az 1876 : XIV. t.-c. 56. §-a, nemkülönben az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet csupán a kórházak felállításával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazzák s így a kifogásolt intézmények bezárása tekintetében csak felügyeleti jogkörben lehetett volna intézkedni, llyértelmű rendelkezés megtételére viszont mindezideig azért nem került sor, mert ezek a kórházak (szanatóriumok) sokszor jelentékeny vagyoni értéket képviselnek s így külön tételesjogi szabályozás hiányában — a felmerülő vagyonjogi kérdésekre tekintettel — aggályosnak mutatkozott a jogmegvonás tekintetében rendelkezni, annál is inkább, minthogy pl. az 1929 : XVI. törvénycikk is szükségesnek tartotta, hogy a gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek) bezárását illetően kifejezett rendelkezéseket vegyen fel (9. §.). A §. ezt a hiányt pótolja. A 12. §-hoz. A 6000/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a első bekezdésének a) pontja értelmében a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó bevételeiből engedélyezett átalány, illetőleg ápolási költséghozzájárulás terhére kell ápolásban részesíteni »a közkórházban szülő nőket és szülötteüíet a gyermekágyi fekvés befejeztéig«. E rendelkezés a korábban követett gyakorlattal szemben arra engedett következtetni, hogy amennyiben a szülés nem közkórházban történt, a hivatkozott rendelkezés alapján gyermekágyi megbetegedés fellépése esetén sem lehet a szülő nőt, illetőleg szülöttjét közkórházban a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó bevételeiből engedélyezett átalány, illetőleg költséghozzájárulás terhére ápolásban részesíteni. Ugyancsak kizárva látszott annak lehetősége, hogy a szüléssel bár okozatilag és időrendben összefüggő, a gyermekKépviselőházi iromány. 193ÍÍ—1944. VIII. kötet. 36
