Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 177 tárgyakat nem gondozza kellő gondossággal, az épületeket és az építményeket lebontja, az élő és holt felszereléseket értékesíti, a szükséges gazdasági munkálatokat elhanyagolja s ezáltal a termelés eddigi rendjét megzavarja, ennek eredményeit csökkenti. Ennek megakadályozása céljából a jelen § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az átengedésre kötelezhető személy, illetőleg az ingatlan haszonélvezője (használója, haszonbérleje) mindaddig, míg az ingatlant az állam, illetőleg a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet vagy birtokszerző birtokba nem veszi, az ingatlan alkotórészeit, tartozékait, az átengedésre kijelölhető állatállományt és egyéb ingóságokat a rendes gazda gondosságával legalább abban az állapotban köteles fenntartani, amelyben azok a törvény hatálybalépésének napján voltak és a szokásos mező- és erdőgazdasági munkálatokat (talajelőkészítés, vetés, ültetés stb.) a gazdálkodás eddigi rendje szerint köteles elvégezni. A szükséghez képest végzett munkálatokért, ha a munka gyümölcseit nem a munkáltató szedte be, a végzett munka, az elvetett magvak és a kifizetett költségek értékének megfelelő térítés jár. Természetes, fcogy az ezekért járó megtérítést nem lehet beszámítani az ingatlanokért megállapítandó térítésbe. A megtérítés összegét és fizetési módját a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. A tapasztalat azt igazolja, hogy a gazdasági hátrány jobban biztosítja a kötelezettségek teljesítését, mint a büntető rendelkezés. Erre tekintettel a termelés folytonosságának biztosítására vonatkozó fenti rendelkezéseket a javaslat 17. §-ában felvett büntető rendelkezéseken felül a (2) bekezdés azzal is kiegészíti, hogy a szóbanlevő kötelezettség megszegése esetében az átengedésre kötelezettnek járó térítést a kár mértékéhez képest csökkenteni kell. A csökkentés a kár mértékéhez képest a térítés (ellenérték) 100 %-áig is terjedhet. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések a zsidó tulajdonban lévő ingatlanok nemzsidó haszonbérlőjét és nemzsidó haszonélvezőjét (használóját) is kötelezik. Ebből a szabályból azonban természetesen nem következik az, hogy az átengedésre kötelezés ezek vagyontárgyaira is kiterjeszthető. VIII. Korlátozó rendelkezések haszonbérlet és fahasználat tekintetében. A 13. §-hoz. A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanaira vonatkozó rendelkezések nem alkotnának teljes egészet, ha a javaslat a tulajdoni átengedésre kötelezést szabályozó rendelkezések mellett a haszonbérletre és a fahasználatra rendelkezést nem tartalmazna. Ezért szükséges kimondani azt, hogy mező- vagy erdőgazdasági ingatlant zsidó csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével vehet haszonbérbe, valamint azt is, hogy fának és egyéb erdei terméknek kitermelési jogát zsidóra átruházni csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet. Ez a rendelkezés a földmívelésügyi miniszter kezébe diszkrecionális jogot ad s biztosítja azt, hogy zsidó csak az esetben juthat haszonbérlethez vagy fahasználati joghoz, ha a haszonbérletet, illetőleg a fahasználati jogot megfelelő keresztény kézbe nem lehet juttatni. Több oldalról felvetődhetik az a kérdés, vájjon miért nem mondotta ki a javaslat általános érvényű szabályként, hogy zsidó sem mező-, sem erdőgazdasági ingatlant nem vehet haszonbérletbe, sem fának és egyéb erdei terméknek kitermelési jogát nem szerezheti meg. A kérdés rendezésénél azonban más szempontokra is figyelemmel kellett lenni, mint a szóbanforgó ingatlanok tulajdoni viszonyainak a rendezésénél. Előfordul, hogy a tulajdonos — tőke vagy felszerelés hiányában, esetleg kiskorúsága vagy özvegysége miatt is —. ingatlanát nem tudja házi kezelésben műveltetni és az ingatlanra megfelelő keresztény haszonbérlő sem akad. Ilyen esetekben az esetleg vállalkozó zsidó haszonbérlő éppen a közérdekből fontos termelés folytonosságának a biztosítását szolgálja. Hasonló esetek Képviselőházi iromány. 1989—1944 VIII. köte'it. 23