Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
178 645. szám. állhatnak elő a fa-és egyéb erdei termék kitermelésénél is ; különösen a visszacsatolt kárpátaljai, keleti és erdélyi országrészeken, ahol az önálló fűrésztelepek jelentős része zsidók kezén van. A már előbb említett diszkrecionális jog, amelyet a földmívelésügyi miniszter indokolás nélkül gyakorolhat, a zsidóknak a haszonbérletekből és fakitermelésből való fokozatos visszaszorítását — addig a határig, ameddig azt a rendkívüli viszonyaink között mindennél előbbrevaló termelés érdekei megengedik -— teljes mértékben biztosítja. A § (3) bekezdése logikus folyománya a javaslat általános célkitűzéseinek. A javaslat célja, hogy a zsidókat a mező- és erdőgazdasági ingatlanok tulajdonából kirekessze s a zsidók tevékenységét mind a mező-, mind az erdőgazdálkodásban — a gazdasági észszerűség határáig — korlátozza. Nem lenne tehát teljes a javaslat, ha nem adna módot arra, hogy az olyan tulajdonosok, akik ingatlanaikat zsidóknak voltak kénytelenek haszonbérbe adni — azonban változott viszonyaik között azoknak házi kezelésbe vételére képesek, vagy azokat kishaszonbérletbe adni hajlandók — ezzel a lehetőséggel élhessenek is. E célkitűzésnek megfelelően a § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ingatlan tulajdonosa, amennyiben a haszonbérbe adott ingatlant házi kezelésbe kívánja venni, vagy azt kishaszonbérletek alakítására kívánja felhasználni, a zsidóval kötött haszonbérleti szerződését a törvény hatálybalépésétől számított 60 nap alatt a jövő vagy a legközelebbi gazdasági év végére felmondhatja, még akkor is, ha a haszonbérleti szerződést határozott időre kötötték és a haszonbérleti jogot a telekkönyvbe bejegyezték. A haszonbérleti szerződés felmondására vonatkozó rendelkezés felvételével egyidejűleg szabályozni kellett a haszonbérleti jogviszony időelőtti megszűnése miatt támasztható kárigényt is. Erre tekintettel a (4) bekezdés — a javaslat szelleméhez híven — akként rendelkezik, hogy a zsidó haszonbérlő, figyelmen kívül hagyva az elmaradt hasznot, csak a tényleg felmerült kárának megtérítését követelheti s a beruházások értékét csak abban az esetben, ha a szerződés a beruházások megtérítését nem zárja ki. De ilyenkor is csak annyiban, amenyiben időközben a beruházások meg nem térültek és még ténylegesen megvannak. A haszonbérletnek ily módon való megszűnése esetében szükséges volt kimondani azt is, hogy a kishaszonbérlők javára az 1940: IV. t.-c. 21. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Eszerint a kishaszonbérleti szerződések (részes művelési szerződések) a haszonbérleti szerződés eredeti időtartamának hátralévő részére fennmaradnak és pedig olyképpen, hogy a kishaszonbérlők közvetlenül a haszonbérbeadóval kerülnek jogviszonyba. A haszonbérbeadók részére biztosított felmondási jog nem érné el célját, ha nem biztosítaná a javaslat, hogy a haszonbérbeadó a termelés folytonosságának fenntartása érdekében szükséges felszerelésekhez is hozzájuthasson. A haszonbérbeadónak a felmondással egyidejűleg vagy a haszonbérleti jogviszony megszűnését legalább 60 nappal megelőzően közölt kívánságára a haszonbérlő köteles a tulajdonában lévő és a haszonbérelt ingatlanokon használt élő és holt gazdasági felszerelését a haszonbérbeadónak felajánlani. Ha a haszonbérbeadó a felajánlástól számított 15 nap alatt vételi készségét kijelenti, más megállapodás hiányában a gazdasági felszerelést a haszonbérlet megszűnésekor kell átadni.Természetszeruleg csak arról a gazdasági felszerelésről lehet szó, amely a haszonbérlő tulajdonában van. A (±) bekezdés a továbbiakban az átvételi ár, valamint kifizetésének módozata és biztosítása tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. E tekintetben elsősorban a felek megegyezését kell irányadónak tekinteni. Ily megegyezés hiányában az ingóságok átadására, illetőleg az ellenérték kifizetésére irányuló követelést bírói úton lehet érvényesíteni. Az ellenérték tekintetében kimondja a javaslat, hogy az ingóságok
