Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

176 645. szám. ingatlant vissza kellene adni a tulajdonosnak ; ez azonban lehetetlen, mert — eltekintve attól, hogy az ilyen eljárás az állammal szemben a különböző kártérítési perek sorozatát eredményezhetné — köz szempontból sem kívánatos helyzeteket teremthetne. Erre tekintettel a javaslat akként rendelkezik, hogy ha már az ingatlan felhasználásra került, ilyen esetben az átengedésre kötelezett ingatlanáért készpénzben kapja meg a kártalanítást. A kártalanítás tekintetében, ha az érdekelt fél és az állam között nem jön létre megegyezés, a kártalanítás mértékét az átengedett ingatlanok valóságos és teljes becsértékének megfelelően a rendes bíróság állapítja meg. Amennyiben az ilyen átengedésre kötelezett kéri s a földmívelésügyi miniszternek módjában van, természetszerűen nincs akadálya annak sem, hogy az ilyen átengedésre kötelezett más ingatlan juttatásával természetben kártalaníttassék. A 11. §-hoz. A 19, § értelmében a javaslat rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell, intézkedni kellett tehát a folyamatban lévő panaszok elbírálása tekintetében is. Az előbbi § értelmében a jogorvoslatot nyüván alaptalanul előterjesztő átengedésre kötelezettet bírsággal kell sújtani, ezért a 11. § akként rendelkezik, hogy a kir. ítélőtáblához még át nem tett panasz tekintetében a földmívelésügyi miniszter, illetőleg az Ítélőtáblához már áttett panasz tekintetében az ítélőtábla felhívja a panaszost annak bejelentésére, hogy kívánja-e a panasznak az ítélőtáblához áttételét, illetőleg a panasz letárgyalását. Amennyiben panaszos a felhívástól számított 15 nap alatt nem jelenti be, hogy a panasz áttételét, illetve tárgyalását kívánja, a panaszt visszavontnak kell tekinteni. A (3) bekezdés szerint a javaslatnak törvényként leendő hatálybalépése után a kir. ítélőtábla a haszonbér megállapítása, illetőleg felemelése iránt előterjesztett panaszt érdemben csak akkor tárgyalja, ha az ingatlant az állam, illetőleg a kijelölt intézet már átvette ; ha azonban a tulajdonos már köteleztetett ugyan ingatlanának haszonbérbe átengedésére, de az ingatlanát még az állam, illetőleg a kijelölt intézet nem vette át, a haszonbért megállapító határozatnak hatályon kívül helyezésével és a költségek kölcsönös megszüntetése mellett az eljárást megszünteti. E rendelkezéseknek az az indoka, hogy az utóbbi esetben a haszonbérletbe átengedésre kötelezésnek már nincsen célja, mert a javaslat 3. §-a értelmében a tulajdonost ingatlanainak tulajdonul átengedésére kell kötelezni. VII. A termelés folytonosságának biztosítása az átengedésre kijelölt ingatlanokon. A 12. §-hoz. Ma már nemcsaka közösséggel szemben fennálló erkölcsi szabályok, de tételes jogszabályaink is kötelezik a tulajdonosokat ingatlanuk megművelésére. Itt elsősorban a 8.730/1938. M. E. és az 1.690/1941. M. E. számú rendeletekre utalok, de — jóllehet még nincs hatályban — utalhatok az 1940 : IV. t.-c. 2. §-ának rendelkezéseire is. A javaslat általános indokolásában már leszögeztem, hogy a mai rendkívüli viszonyok között mindenkinek legfontosabb kötelessége a termelő munka folytonosságának a biztosítása. Ezt az elvet kívánta kihangsúlyozni a kormány akkor is, amikor a jelen javaslat benyújtását, illetőleg a nyilvánosságra kerülését megelőzően kiadta az 1.750/1942. M. E. számú rendeletet. Amíg az 1939 : IV. törvénycikk végrehajtásában a termelés folytonosságát a 4.490/1940. M. E. számú rendelet 5. §-a biztosítja, addig a javaslatban ezt a kérdést a 12«, § kívánja rendezni. Feltehető, amint már eddig is előfordult, hogy a zsidóság a javaslat célkitűzéseivel szemben olyan magatartást tanúsít, hogy az átengedésre kijelölhető vagyon-