Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 175 esetében az átengedésre kötelezett nemzsidó által fizetett vételárnál alacsonyabb. Arra az esetre, ha az érdekeit fél azon az alapon terjeszt elo panaszt, hogy a megállapított térítés a becslőbizottság által megállapított becsértéknél alacsonyabb, szükséges még a panaszt olyan értelemben is megszorítani, hogy az átengedésre kötelezett panaszában csak azt kérhesse, hogy az ellenérték a becslőbizottság által megállapított összegre emeltessék fel. A most említett rendelkezés természetszerűen vonatkozik a 3. § («) és (e) bekezdései alapján átengedésre kötelezett nemzsidó tulajdonosokra is, akik a részükre megállapított ellenértéknek az általuk kifizetett vételár összegére való felemelését ugyancsak kérhetik. A panaszjog biztosításával kapcsolatban az 1939 :JV. törvénycikk végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján indokolt volt a javaslatba olyan rendelkezés felvétele is, amely bírsággal sújtja azokat, akik a panaszjogot nyilvánvalóan alaptalanul veszik igénybe. Tekintettel arra, hogy per jogunk a konok perlekedőre vonatkozóan már megfelelő szabályokat tartalmaz, a (2) bekezdésben elegendőnek találtam az 1911 : I. t.-c. 544. §-át felhívni azzal, hogy a benne foglalt rendelkezéseket az alaptalan panasz elutasítása esetében is megfelelően alkal' mázni kell. Az 1939 : IV. t.-c. 16. §-a alapján elrendelt átengedésre kötelezés, valamint az említett jogszabály alapján megszerzett, illetőleg biztosított ingatlan felhasználása tekintetében az 1936 : XXVII. törvénycikknek és az ezt kiegészítő, módosító, illetőleg végrehajtó jogszabályoknak rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (8.360/1939. M. E. sz. rendelet 7. §). Ennek folytán az 1939 : IV. t.-c. 16. §-a alapján hozott átengedésre kötelező határozatot nem lehet végrehajtani, ha a határozat ellen az érdekeltek panasszal élnek. E szabály a gyakorlatban odavezetett, hogy az átengedésre kötelezettek az 1939 : IV. t.-c. 16. §-ának végrehajtása során hozott határozatok ellen csaknem minden esetben panasszal éltek, tekintet nélkül arra, hogy panaszuk alapos volt-e vagy sem, mert a benyújtott panasszal minden esetben elérték azt, hogy az átengedésre kötelező határozat végrehajtását a kir. ítélőtábla döntéséig elhalasztották. A jogorvoslatnak az átengedésre kötelezettek részéről való nagymérvű igénybevétele a legtöbb esetben nem a törvényben biztosított jogvédelmet és nem is a fennálló jogszabályok helyes alkalmazását kívánta szolgálni, hanem kimondottan a törvény végrehajtásának akadályozását célozta. Erre tekintettel mondja ki a jelen § (3) bekezdése azt a szabályt, hogy a jogorvoslatnak sem az átengedésre kötelező határozat végrehajtására, sem az állam, illetőleg a kijelölt intézet tulajdonjogának bejegyzésére halasztó hatálya nincs. A javaslatnak ez a rendelkezése azzal is alátámasztható, hogy amíg az 1936 : XXVII. törvénycikk végrehajtásában indokolt a panasznak halasztó hatályt biztosítani, mert az. átengedésre kötelező határozatot széleskörű eljárás előzi meg és az átengedésre kötelezés csak igen sok feltétel, illetőleg körülmény figyelembevételével állapítható meg, addig a zsidók ingatlanai átengedése tekintetében ennek a szabálynak a fenntartása nem indokolt, mert a javaslat rendelkezései pontosan meghatározzák azt, hogy kit, milyen ingatlanainak átengedésére kell kötelezni, emellett az átengedésre kötelezett részére járó ellenérték legnagyobb részét is maga a javaslat állapítja meg. A (3) bekezdés rendelkezése valójában az előbbi § rendelkezéseit egészíti ki, amikor kimondja, hogy a panasznak az átengedésre kötelező határozat végrehajtására és az állam, illetőleg a kijelölt intézet tulajdonjogának bejegyzésére halasztó hatálya nincs. E rendelkezés következtében elméletileg előfordulhat olyan eset, hogy az ingatlant az állam, illetőleg az általa kijelölt intézet már fel is használta, amikor az ítélőtábla a panasz alapján esetleg kimondja, hogy az ingatlan tekintetében nincs helye átengedésre kötelezésnek. Ilyen esetben tulajdonképpen az