Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
170 645. szám. üzemstatisztikai adatok is alátámasztják. A javaslat felső határként jelöli meg a megállapítandó ellenértéket és ebben a keretben az épületek mennyiségéhez és állapotához képest a végrehajtás feladata az épületekért külön járó térítést megállapítani. Az erdőgazdasági ingatlanokért járó térítést a javaslat ugyancsak az ingatlan jövedelmezősége alapján kívánja megállapítani. A kataszteri tiszta jövedelem az erdőgazdasági ingatlanoknál nem vehető alapul, mert az erdőkben a talaj és faállománytőke, valamint az összes befektetett egyéb tőkék (az erdőgazdasági ingatlan alkotórészei, tartozékai, továbbá az ingatlanon lévő vagy ezekkel kapcsolatos üzemek és üzemi berendezések ugyancsak a tartozékaikkal együtt) együttesen működnek. Ezek együtt, egymástól e tekintetben elválaszthatatlanul, közösen szolgáltatják a tiszta jövedelmet. Az okszerű tartamos gazdálkodás mellett várható állandó évi tiszta jövedelem tehát az erdőben működő összes tőke egyedül helyes értékmérője. Épp ezért az erdőgazdasági ingatlanok értékének megállapításához csak az 1935 : IV. törvénycikkben lefektetett elvek szerint az okszerű tartamos erdőgazdálkodás mellett várható állandó évi tiszta jövedelem szolgálhat helyes alapul. Az átlagos tiszta jövedelem tőkésítésére a javaslat az 1942. évi vagyonadó kivetésében irányadó kulcsot, azaz a tiszta jövedelem hússzoros szorzatát veszi alapul. Az erdőkért járó térítés megállapításában az erdőhöz tartozó mezőgazdasági ingatlanokat figyelmen kívül kell hagyni s az ilyen mezőgazdasági ingatlanokért a kataszteri tiszta jövedelem alapján kell térítést megállapítani. Az 1923: XIX. törvénycikk alapján telepített erdő téritése fejében a telepítés megkezdésének időpontjában a földadó-kataszteri munkálatokban az egyes birtokrészletekre kimutatott kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után negyven pengőt s ezenfelül az erdőtelepítéssel kapcsolatosan az átengedésre kötelezett áltaJ viselt költségeket kell megállapítani. Ez utóbbi rendelkezést indokolja az a körülmény, hogy az 1923 : XIX. törvénycikk alapján közhatalmi úton elrendelt erdőtelepítések ezideig a tulajdonosok részére még jövedelmet alig hozhattak, viszont a betelepítés sokszor jelentős költségekkel járt. Az erdőgazdasági épületek, üzemek és erdőgazdasági ipari üzemi berendezésekért járó térítés az erdőgazdasági üzem tiszta jövedelme alapján kiszámított összegben benne van, mert a kiszámítás alapjaként figyelembevett tiszta jövedelem kialakításában hasznavehet őségükkel és jövedelmezőségükkel számításba vétetnek. A hozadék (használhatóság) alapján számított értéket veszi figyelembe a javaslat a (i) bekezdésben említett ingatlanokért, alkotórészekért, tartozékokért, ingóságokért és üzemi berendezésekért járó térítés megállapításában is. E bekezdésben megjelölt ingatlanok körébe elsősorban a 3. § (2) bekezdése alapján átengedésre kijelölt ingatlanok tartoznak. Ilyenek a kis- és nagyközség belterületén fekvő beépítetlen olyan belsőségek, amelyeknek kataszteri tiszta jövedelmük nincs. Az üzemi berendezések alatt a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari üzemek, az ú. n. mezőgazdasági ipari üzemek berendezését kell érteni, a mezőgazdasági ipari üzemi épületek értékét azonban a (2) bekezdés alapján kell megállapítani. Az ingóságok körébe tartozik az átengedésre kijelölt állatállomány és holt felszerelés is. A javaslat értelmében mindezeknek az értékét hozamuknak, használhatóságuknak figyelembevételével becslés útján kell megállapítani. Ezeknek a vagyontárgyaknak a sokfélesége szinte kizárja, hogy értéküket az egyedi különbözőségek figyelembevétele nélkül lehessen megállapítani. A becslésüknél viszont zsinórmértékül szolgál az, hogy az okszerű gazdálkodás mellett tartósan várható és állandó átlagos hozamukat (használhatóságukat) kell figyelembevenni.
