Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 165 átruházott ingatlanok együttes értéke nem haladja meg a javaslat, hatálybalépésekor az átruházó tulajdonában lévő ingatlanok értékének a felét. Az ingatlanok felének a nemzsidó unokákra való átruházása nem érinti a földmívelésügyi miniszternek azt a jogát, hogy az átveendő ingatlanokat az átengedésre kötelezés során az átruházásra tekintet nélkül kijelölje. E rendelkezés alkalmazása szempontjából az ingatlanok ellenértékét a javaslatnak a térítés megállapítására vonatkozó szabályai szerint kell meghatározni. A javaslat ezt a kedvezményt is kizárja, ha a gyermek vagy az unoka külföldi állampolgár, politikai jogok gyakorlását felfüggesztő, hivatalvesztést kimondó ítélet hatálya alatt áll, vagy fegyházbüntetésre, az állam ellen irányuló vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt már büntetésre jogerősen elítélték, vagy az említett bűncselekmény miatt bírói eljárás alatt áll. A (8) bekezdés a tekintetben tartalmaz rendelkezést, hogy az átengedésre kötelezés szempontjából a kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy zsidó, vagy nemzsidó voltát mely időpontnak megfelelően kell megállapítani. A bekezdés szerint általános szabály az, hogy az átengedésre kötelezés szempontjából a jogi személyek tekintetében is a javaslat törvényként hatálybalépésének napja az irányadó. Tekintettel azonban arra, hogy a 3.350/1940. M. E. számú rendelet az 1939: IV. törvénycikk földbirtokpolitikai rendelkezéséinek hatálya alá eső jogi személyek tekintetében az 1939. évi május hó 5. napját már lerögzítette, e jogi személyek tekintetében — feltéve, hogy ingatlanaik átengedésére már véghatározattal köteleztettek — a jelen bekezdés iß ezt az időpontot tekinti irányadónak. Hasonlóképpen ez az időpont az irányadó abban az esetben is, ha jogi személy az ingatlanai bejelentésére fennálló kötelezettségének az érvényben lévő jogszabályokban meghatározott időn belül eleget nem tett. Amint látjuk, a jogi személyek zsidó vagy nemzsidó voltának elbírálása tekintetében a javaslat csak akkor kíván visszamenni az 1939. évi május hó 5. napjáig, ha a jogi személyt ingatlanának átengedésére a jelen javaslat törvényként hatálybalépése előtt kötelezték, vagy ha az 1939 : IV. törvénycikk hatálya alá eső jogi személy ingatlanát a javaslatnak törvényként hatálybalépése előtt életben volt jogszabályokban megállapított határidő alatt be nem jelentette. Ha a jogi személy ingatlanát szabályosan bejelentette és ennek ellenére sem köteleztetett a törvény hatálybalépése előtt ingatlanának átengedésére, később már erre kötelezni nem lehet. A nyugdíjpénztárak és alapítványok tekintetében a (s) bekezdés szerint általában csak akkor lehet az átengedésre kötelezést kimondani, ha a nyugdíjpénztárak és alapítványok a javaslat törvényerőre emelkedése és hatálybalépésé idejében is zsidónak tekintendők. Természetesen ez a szabály sem érinti az 1939 : IV. t.-c. 16. §-a alapján már kiadott átengedésre kötelező határozatokat. Ezeknél a jogi személyeknél az a körülmény, hogy eddig nem jelentették be ingatlanaikat, nem vonja maga után azt a következményt, hogy emiatt ingatlanaik átengedésére lehessen őket kötelezni. A nyugdíjpénztárak és alapítványokra vonatkozó e rendelkezések részletes indokait már az 1. § (2) bekezdésénél kifejtettük. A magyar és nem magyar állampolgár, illetőleg a magyar és nem magyar honos személy között a javaslat nem kíván különbséget tenni. A (9) bekezdés csupán annyit mond ki, hogy ha az átengedésre kötelezés alá eső személy külföldi állampolgár, a földmívelésügyi miniszter a külügyminiszterrel egyetértőleg hozza meg határozatát. Ez a rendelkezés az átengedésre kötelezett személyt közvetlenül nem érinti, csupán azt biztosítja, hogy az eljárás során az esetleges nemzetközi szempontok is mérlegelt essenek. A 4. §-hoz. E § (1) bekezdése az olyan félvérek tekintetében tartalmaz kivételeket, illetőleg kedvezményeket, akik maguk keresztény hitfelekezet tagjaként