Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
166 645. szám. születtek, vagy életük 7. évének betöltése előtt keresztény hitfelekezet tagjává lettek és csak amiatt minősülnek zsidónak, mert zsidó szülőjük a házasságkötés előtt nem lett keresztény hitfelekezet tagja. Tekintettel arra, hogy az ilyen személyek fajilag fél vérek, tehát éppen annyira nemzsidók, mint amennyire zsidók és amellett mindvégig keresztény vallásban nevelkedtek és éltek, így indokolt volt számukra bizonyos kedvezőbb helyzetet biztosítani. Az (i) bekezdés értelmében a 3. § (i) és (2) bekezdése alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek olyan zsidó ingatlana tekintetében, aki az 1942. évi május hó 22. napjáig előterjesztett kérelmére az 1941 : XV. t.-c. 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében kapott felmentés alapján nemzsidóval házasságot kötött. Nincs helye továbbá átengedésre kötelezésnek olyan ingatlan tekintetében sem, amelyet nemzsidó nagyatyától vagy nemzsidó atyától öröklés útján olyan unoka, illetőleg gyermek szerzett, aki származására és vallására nézve az 1941 : XV. t.-c. 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel és zsidóval házasságot nem kötött. Amíg az előbbi szabálynak feltétele az, hogy az érdekelt az igazságügyminiszter felmentése alapján nemzsidóval már meg is kötötte a házasságát, az utóbbi esetben a mentesítésnek nem feltétele a házasságkötés, ha azonban az érdekelt zsidóval köt házasságot, vele szemben az átengedésre kötelezés lehetősége feléled. Az utóbbi mentességnek még külön az is feltétele hogy az ingatlannak nemzsidó nagyatyától vagy nemzsidó atyától öröklés, útján kellett átszállania az érdekeltekre. A (3) bekezdés rendelkezése az (1) bekezdés első mondatában foglalt rendelkezés logikus következménye. Az említett fél vérek 1941. évi november hó 1. napja előtt ugyanis engedély nélkül köthettek nemzsidóval házasságot. Az ilyen személyeket azonban csak különös méltánylást érdemlő okból, kivételesen lehet az átengedésre kötelezés alól mentesíteni. A bírói gyakorlatnak a M. j. T. j. 2152. §-ával egyezően az az álláspontja, hogy az előörököst időleges tulajdon illeti meg, korlátozva az utóörökös várományával. Bár az örökség kezelése és az utóöröklés bekövetkezése esetén a kiadási kötelezettség és az elszámolás mérvére általában a haszonélvező és a tulajdonos jogviszonyának szabályai az irányadók, ez nem jelenti azt, hogy az előörökösnek a joga teljesen azonos a haszonélvezőével. A két intézmény jogi felépítésében lényeges különbség van. Amíg ugyanis a haszonélvezet a tulajdonjogot korlátozza, addig az utóöröklésnél az örökség hasznát élvező az, akit az utóöröklés korlátoz. Leglényegesebb különbség a két intézmény között az, hogy ha a korlát elesik (utóöröklés meghiúsulása esetén) az előörökös automatikusan korlátlan tulajdonjogot szerez, míg a haszonélvezőnek ehhez külön szerzési jogügyletre van szüksége. Azt a tényt, hogy az előörökös csak időleges tulajdonos s valójában az utóörökléssel terhelt ingatlan tulajdona rendszerint az utóörökös korlátlan tulajdonába kerül, a javaslat a lehetőséghez képest figyelembe kívánja venni olyan esetekben, amikor az előörökös zsidónak tekintendő, de az utóörökös nem tekinthető zsidónak. Ugyancsak figyelemmel van a javaslat az ilyen természetű utóhagyományra is. Ebben #st kérdésben tartalmaz a (2) bekezdés a javaslat célkitűzéseinek is megfelelő rendelkezéseket, amikor kimondja, hogy az utóörökléssel terhelt ingatlan tekintetében a 3. §. alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek abban az esetben, ha a zsidó előörökös a jelen törvény hatálybalépésétől számított 60 nap alatt a haszonélvezeti jog fenntartásával vagy enélkül előörökösi jogáról lemond olyan nemzsidó utóörökös javára, akinek utóöröklési joga az 1942. évi május hó 22. napjáig hagyatékátadó végzéssel, örökösödési bizonyítvánnyal vagy más bírói határozattal megállapíttatott; az előörökös lemondása \
