Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 161 A jelen § az 1939 : IV. t.-e. 16. §-ának rendelkezéseit általában szigorítani, az átengedésre kötelezési eljárást pedig gyorsítani kívánja. Elsősorban abban a vonatkozásban szigorítja, hogy a zsidókkal szemben az erdő, ezek alkotórészei és tartozékai, továbbá az erdőgazdasági ingatlanon lévő vagy ezekkel kapcsolatos erdőgazdasági ipari üzemek tekintetében is bevezeti az átengedésre kötelezést. De szigorítja az átengedés kereteit személyi tekintetben is, mert a javaslat 1. §-a a zsidó fogalmát faji alapon határozza meg s ezáltal azoknak a köre is bővül, akiket mező- és erdőgazdasági ingatlanuk átengedésére kell kötelezni. Emellett a kivételezéseket is szűk személyi és még szűkebb tárgyi körre szorítja. Az 1939 : IV. t.-c. 16. §-a szerint az átengedésre kötelezést elvileg mint diszkrecionális jogot lehetett gyakorolni, A jelen § (i) bekezdése a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanai {használati illetőségei), ezek alkotórészei és tartozékai, valamint mező- és erdőgazdasági ingatlanam levő vagy ezekkel kapcsolatos mezővagy erdőgazdasági ipari üzem, üzemi berendezései tekintetében az átengedésre kötelezést parancsolólag írja elő. Ez a szabály eleve kizárja, hogy egyeseket — magában a javaslatban meghatározott esetektől eltekintve — kivételes elbánásban lehessen részesíteni. A most tárgyalt imperativ rendelkezés — amely jövőben a haszonbérletbe átengedésre kötelezést sem teszi lehetővé — tulajdoni, végleges rendelkezést kíván biztosítani a javaslat szerint átengedésre kötelezés alá eső zsidók már említett mező- és erdőgazdasági vagyontárgyai tekintetében. Az ország hatmillió kat. hold kiterjedésű erdőgazdasági ingatlanából mintegy félmillió kat. hold van zsidó kézen. Az erdők közérdekű rendeltetése az, hogy évi fahozamukkal elsősorban,az ország faszükségletének kielégítését tartamosán szolgálják s ezért — miként a nyugati államok is — az erdőkről szóló törvényes rendelkezésekkel legelsősorban a fahasználatok tartamosságát iparkodtunk biztosítani. Nemzeti érdek ez abból a szempontból is, hogy az örök erdő a tartamos használatok során örökre és folytonosan biztosítsa a környékbeli községek lakói számára az évről-évre azonos munkaalkalmat is. Ezek a nemzeti érdekek egyebeesnek az erdő tulajdonosának érdekeivel is, mert a tartamos használat a gondos gazdának évről-évre tartamos jövedelmet biztosít, A zsidóság azonban a nemzeti érdekekkel szemben azon volt, hogy a megszerzett erdőben fekvő fátokét minél előbb kitermelje és a nemzeti vagyont képviselő tőkét üzleti céljainak szolgálatára forgathatóvá tegye. A visszacsatolt területeken különösen veszedelmes méretet öltött ez a ténykedés, ahol a megszállás alatt a hatóság sem igyekezett ezt megakadályozni. Ezeken a területeken gombamódra épültek olyan erdőgazdasági ipartelepek is, ahol a zsidó meggazdagodott —• az erdők pedig tönkrementek. Ugyanez az üzleti cél vezette a zsidóságot abban a törekvésében is, hogy a közbirtokosságok és volt úrbéres közösségek erdeire vonatkozó használati illetőségeknek a keresztény őstagoktól való előnyös megszerzésével ezekben a közös erdőkben is döntő befolyást biztosítson magának. Különösen súlyos helyzetet teremtett ez Kárpátalján, ahol számos esetben vásárolták össze a használati illetőségek túlnyomórészét, a közös erdő összes vágható faállományát kihasználták és a felújításról nem gondoskodtak. Erdővédelmi szempontok is teljesen indokolják tehát, hogy a zsidókat összes erdőgazdasági ingatlanuk (használati illetőségük) átengedésére kötelezzük. Az 1939 : IV. t.-c. 16. §-ának végrehajtásában kialakult bírói gyakorlat szerint a mezőgazdasági ingatlanokkal együtt igénybevehetők azok az alkotórészek és tartozékok is, amelyekre a 24.000/1929. I. M. sz. rendelet 7. §-a értelmében az árverés hatálya kiterjed; ezenfelül igénybevehetők a mezőgazdasággal kapcsolatos gyárak és ipari üzemek használhatóságát biztosító gépek és egyéb berendezések is. E tekintetben tehát a javaslat csak a gazdasági szükségességből kialakult Képviselőházi irom&ay. 19W-1944. VIII, kötdu « H