Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
i6á 645. szám. bírói joggyakorlatot kívánja törvénybe iktatni, mégpedig nemcsak a mező-, de az erdőgazdasági ingatlanok tekintetében is. Gazdasági szempontból fontos a javaslat 3. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint, ha az átengedésre kötelezés tárgya 10 kataszteri holdnál nagyobb szőlei, gyümölcsös vagy 500 kataszteri holdat meghaladó, akár egy, akár több személy tulajdonában egységes kezelésben álló egyéb mezőgazdasági birtok, az átengedésre kötelezés kiterjeszthető az átengedésre kötelezett ingatlantulajdonosnak, úgyszintén a birtok zsidó haszonélvezőjének és zsidó haszonbérlőjének a gazdasághoz tartozó állatállományára és holt felszerelésére is. A gazdasági célszerűség és a termelés folytonosságának biztosítása egyaránt megköveteli, hogy a megjelölt körben átengedésre kötelezés esetén — a szükséghez képest — ezek is osztozzanak az ingatlan sorsában. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy e vagyontárgyak tekintetében imperativ rendelkezésre szükség nincs, tehát csak az átengedésre kötelezés lehetőségét kellett biztosítani. Gyakori eset, hogy a zsidók tulajdonában a község belsőségében aránylag nagyobb kiterjedésű olyan ingatlanok vannak, amelyek házhelyek céljára alkalmasak. Ezeket az ingatlanokat a zsidók sok esetben azért szerezték meg, hogy az idők során előálló értékemelkedés révén haszonhoz jussanak. Ezek, a rendszerint hosszabb időn át beépítetlen telkek sok esetben a község településének, illetőleg fejlődésének okszerű kialakulását korlátozzák; emellett az amúgy is gyengébb teherbírású falusi lakosság lakásainak közművekkel (utakkal, járdákkal, villanyvilágítással) való ellá-tását és ezáltal a falusi közegészségügyi viszonyok javítását is akadályozzák. Ezekre az indokokra tekintettel a (2) bekezdésben felvett rendelkezés a falusi lakosság házhelyszükségletének kielégítését kívánja előmozdítani és kizárni azt, hogy a zsidók beépítetlen falusi belsőségeikkel üzérkedhessenek. A bekezdés rendelkezése e célkitűzésnél nem kíván továbbmenni, ezért a kis- és nagyközség területén fekvő lakóházukat a hozzájuk tartozó és szükséges, vagy a szokásos mértéket meg nem haladó udvarral és kerttel együtt meghagyja a tulajdonukban. Ha azonban zsidó tulajdonban olyan házas belsőség van, amelynek telkéből több, szokásos nagyságú házhely is alakítható, ebből -— az 1940: IV. t.-c. 10. §-ának (3) bekezdésében foglalt korlátozásokon túl is — lehet házhely céljára területet biztosítani. A javaslat célkitűzéseinek megvalósítására irányuló szabályainál gondosan ügyel arra, hogy az ipari üzemek teljesítőképességét ne érintse. Ennek megfelelően a (3) bekezdés kimondja, hogy nincs helye átengedésre kötelezésnek mezővagy erdőgazdasághoz nem tartozó ipari üzemi épületek és az üzem folytatásához szükséges udvar, rakodó és egyéb üzemi területek tekintetében, ideértve azokat a területeket is, amelyek az üzem folytatásához szükséges bányatermékeket szolgáltatják. Viszont gondosan ügyel arra is, hogy a javaslat célkitűzései az ipari érdekek esetleges túlságos védelme alatt csorbát ne szenvedjenek. Ennek megfelelően abban a kérdésben, hogy az ipari üzemhez mely területet kell az átengedési kötelezés alól kivonni, az iparügyi miniszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter határoz. A (3) bekezdés rendelkezéseinél felmerülhet az a kérdés, vájjon az ipari munkások lakásául szolgáló munkásházak az ipari üzemi épületekhez tartoznak-e. A javaslat célkitűzéseiből, de az előbbi bekezdés rendelkezéseiből is következik, hogy a jelen bekezdés alkalmazásában ezeket az épületeket is az ipari üzemhez tartozó épületeknek kell tekinteni és így ezekre sem lehet az átengedésre kötelezést elrendelni. Az üzem folytatásához szükséges területnek kell tekinteni továbbá azokat a beépítetlen üzemi területeket is, amelyekre az érdekelt ipari üzemnek niunk4slakások építésére igazolhatóan szüksége van.
