Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

160 645. szám. Igazságtalan lenne ezért, ha éppen a zsidótörvény végrehajtása folytán nyugdíjbaküldöttek nagy száma zsidó jelleget adna s esetleg vagyoni hátányt jelentene annak a nyugdíjalapnak, mely a jövőben a nezsidók igényét van hivatva szolgálni. II. Ingatlanszerzési tilalom, A 2. §-hoz. Magánjogunk szerint általában minden ember születésétől (fogantatásától) fogva haláláig jogképes, azaz magánjogok és magánjogi kötelezettségek alanya lehet. A jogképességnek azonban különböző korlátozásait ismerjük, amelyek különösen abban az alakban fordulnak elő, hogy egyesek bizonyos vagyontárgyakat vagy bizonyos módon nem szerezhetnek. Ujabb törvényhozásunk a zsidók jogképessége tekintetében lényeges korlátozásokat állított fel. Ezek a korlátozások jórészt a közjog és a közigazgatási jog területére esnek, de igen sok közülük a magánjog területén is korlátozza a zsidók jogképességét. Ilyen az 1939 : IV. t.-c. 15. §-ának az a rendelkezése is, amely szerint zsidónak tekintendő személy mező- vagy erdőgazdasági ingatlant csak árverés vagy áverés hatályával magánkézből eladás során és csakis hatósági engedéllyel tett vételi ajánlat alapján szerezhet. Amíg a javaslat későbbi §-ainak jórésze általában azt célozza, hogy a már zsidó tulajdonban lévő mező- és erdőgazdasági ingatlanokat keresztény kezekbe juttassa, addig a 2. § — a későbbi §-ban foglalt rendelkezések szerves kiegészítéseképpen — a jövőre nézve kíván 'mező- és erdőgazdasági vonalon gátat emelni a zsidóság esetleges térfoglalása elé. Ez a § az 1939: IV. t.-c. 15. §-ában foglalt rendelkezéseknél hatályosabb módon kívánja megakadályozni azt, hogy a zsidók a falusi élet közösségébe és különösen ennek földdel bíró rétegébe ezután bekerülhessenek. Ennek megfelelően kimondja, hogy zsidó sem jogügylettel, sem árverés útján mező- vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlanhasználati illetőséget), kis- és nagyközségben pedig egyéb ingatlant sem szerezhet. A rendelkezés törvényerőre emelkedése esetén zsidók a jövőben mező- vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlanhasználati illetőséget), kis- és nagyközségben pedig egyéb ingatlant is csak öröklés útján szerezhetnek. Természetesen a zsidók az általuk öröklés útján megszerzett mező- és erdőgazdasági ingatlanukat sem tarthatják meg, mert a későbbiekben ismertetendő szabályok értelmében közhatalmi úton ezeket az ingatlanokat is ki kell venni a kezükből. Abban a tekintetben, hogy az árverés hatályával bíró magánkézből eladás a jogügylet vagy az árverés körébe tartozik-e, megoszlanak a vélemények. Minthogy azonban azt senki sem vitatja, hogy az árverés hatályával bíró magánkézből eladás vagy a jogügylet, vagy az árverés fogalmi körébe tartozik, ebből Önként következik, bogy a §-nak a zsidók jogképességét korlátozó s előbb már ismertetett rendelkezése az ilyen szerzési módra is kiterjed. Az ingatlanforgalom ellenőrzése során kialakult gyakorlat az árverés hatályával magánkézből eladást jogügyletnek tekinti. III. Az átengedésre kötelezés. A 3. §~hoz. A zsidók mezőgazdasági ingatlanainak átengedése tekintetében ezidőszerint az 1939 : IV. t.-c. 16. §-ának rendelkezései az irányadók. Ez a jogszabály akként rendelkezik, hogy az említett törvény szempontjából zsidónak tekintendő személyt az egyébként fennálló korlátozásokra tekintet nélkül lehet összes mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul vagy kishaszonbérletek céljára átengedésre kötelezni.