Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
152 645. szám. közösség tagjaitól faji, lelki, szellemi és erkölcsi adottságaiknál fogva annyira különböznek, hogy e különbözőségük folytán nagy tömegükben az állami közösség céljaival ellentétben állanak, ezáltal elvileg nem érinti a magántulajdont. Sőt a nemzeti közösség létérdekeinek védelmére szükséges korlátozó intézkedéseivel a tulajdont visszaviszi a kívánt erkölcsi fokra. Európa államai — felismerve azt a veszélyt, amelyet a zsidóknak a közösség törzslakóitól elkülönülő faji, szellemi, lelki és érzelmi egysége képvisel, valamint azt, amit ennek az egységnek az állami közösségek létérdekeivel össze nem egyeztethető tevékenysége jelent — az utóbbi években jellegzetes módon védekeztek az állami közösség gerincét adó népességtől különböző, idegen fajú elemeknek további beszivárgása ellen, illetve gondoskodtak ezeknek az elemeknek a nemzeti közösségből való kiemeléséről. Ez a védekezés konkrét formát azokban a törvényekben öltött, amelyek a zsidók jogképességét és cselekvési képességét faji alapon korlátok közé szorítják. Ezek a korlátozások természetszerűleg jelentkeztek abban az irányban is, hogy a zsidók ingatlanszerzési képességét csökkentették, sőt sok esetben teljesen elvették és a már kezükben lévő ingatlanok igénybevételére is megadták a módot. Hazánkban az ősiség megszűnése után csak 1917-ben került ellenőrzés alá a birtokforgalom. Ez az ellenőrzés bizonyos mértékig már a zsidóság földszerzésének korlátozására is irányult. Mint az előbbiekben már kifejtettük, fellelhetők a zsidóság földszerzése ellen irányuló rendelkezések — bár e tekintetben nyilt rendelkezéseket nem tartalmaznak — az 1920: XXXVI., az 1936: XXVII*, valamint az 1940 : IV. törvénycikk egyes szakaszaiban is. A zsidóság ingatlanszerzési képességének korlátozása tekintetében azonban az abszolutizmus óta az első lépést valójában »a kishaszonbérletek alakításának előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről« szóló, az 1939. évi január hó 17. napján az országgyűlés elé terjesztett, a Képviselőház földmívelésügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságai által általánosságban tárgyalt, de az Országgyűlés feloszlatása miatt le nem tárgyalt törvényjavaslat tette meg. Ennek a törvényjavaslatnak , 34. §-a félreérthetetlenül utalt arra, hogy az Országgyűlés a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló, 1938. évi december hó 23. napján eléje terjesztett törvényjavaslatba a tárgyalások során a zsidók ingatlanszerzési képességének korlátozása és a zsidók ingatlanainak földbirtokpolitikai célokra leendő felhasználása tekintetében is külön rendelkezéseket kíván felvenni. A Képviselőház együttes bizottsága már az első jelentésében előterjesztette azt a javaslatát, hogy a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatba vétessenek fel olyan rendelkezések, amelyek egyfelől a zsidók ingatlanszerzését korlátozzák, másfelől pedig a zsidók tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlanoknak földbirtokpolitikai célokra leendő felhasználását biztosítják. Az együttes bizottság javaslata alapján a Képviselőház vette fel az említett törvényjavaslatba a 15. és 16. §-t. E két § felvételének tárgyalása során annakidején több oldalról felmerült az az álláspont, amely szerint a szóbanlevő rendelkezések inkább földbirtokpolitikai törvénybe volnának iktatandók. A bizottság többsége azonban annakidején — nézetem szerint is helyesen — azt az álláspontot képviselte, hogy ez a kérdés nem földbirtokpolitikai kérdés s ezt a kérdést inkább a zsidók közéleti és gazdasági elhelyezkedését átfogóan szabályozó törvényben kell rendezni, mert a zsidók gazdasági térfoglalásának korlátozására irányuló törekvések nem érnék el céljukat, ha a nemzeti termelés alapját alkotó földbirtoklás tekintetében is nem állíttatnának a zsidóság térfoglalása elé közérdekű korlátozások. Ilyen körülmények között alkotta meg a törvényhozás azt a törvényt, jelesül
