Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. ' 153 az 1939 : IV. törvénycikket, amelynek 15. és 16. §-a ma egyfelől a zsidók ingatlanszerzési képességét korlátozza, másfelől pedig a zsidók mezőgazdasági ingatlanainak földbirtokpolitikai célokra való felhasználását biztosit ja. Az 1939: IV. t.-c. 15. §-a azt az általános szabályt állítja fel, hogy mezővagy erdőgazdasági ingatlant zsidó élők közötti jogügylet útján csak árverés vagy árverés hatályával magánkézből eladás során és csakis hatósági engedéllyel tett vételi ajánlat alapján szerezhet. Ez alól kivétel csak annyiban van, amennyiben az ingatlant gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep létesítése, kibővítése, vagy fenntartása céljából szerzik meg és a szerzőfél az ingatlan fekvése szerint illetékes kereskedelmi és iparkamara által kiállított nyilatkozattal igazolja, hogy az ingatlan megszerzése az említett célra szükséges, vagy amennyiben a megszerezni kívánt ingatlan házhely céljára alkalmas, 600 négyzetölnél nem nagyobb és a szerzőfél hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy házhelye vagy lakóházzal beépített ingatlana nincs. Az ingatlanszerzési korlátozásokon felül az említett törvény 16. §-a kimondja, hogy a zsidót az egyébként fennálló korlátozásokra tekintet nélkül összes mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul vagy kishaszonbérietek céljára átengedésére lehet kötelezni. Ez a rendelkezés arra a mezőgazdasági ingatlanra is vonatkozik, amelyet zsidó az 1937. évi december hó 31. napja után és a szóbanlévő törvény hatálybalépése (az 1939. évi május hó 5. napja) előtt élők közötti vagy halál esetére szóló jogügylettel bárkire átruházott; ennek a rendelkezésnek az alapján azonban átengedésre kötelezésnek nemzsidóra átruházott ingatlan tekintetébén csak az átruházástól számított 3 év alatt volt helye. Az átengedésre kötelezés alól is kivétel azonban az a két eset, melyet a szerzési képesség korlátozásáról szóló §-nál már ismertettünk. A 16. § még arról is rendelkezik, hogy a zsidónak tekintendő személyek mező- és erdőgazdasági ingatlanát miként lehet átruházni. E tekintetben a szabály az, hogy az ilyen ingatlanátruházáshoz hatósági hozzájárulás szükséges s az ingatlan átruházása esetében az állami elővásárlási jogot — tekintet nélkül az ingatlan területére és a szerzőfél személyére — gyakorolni lehet vagy pedig az ingatlant elidegenítő jogügylét tudomásulvételét az elővásárlási jog gyakorlása nélkül meg lehet tagadni. A most ismertetett és ezidőszerint még hatályban lévő jogszabályok.alapján — amint már említettük — az ország területéből — a visszacsatolt területeket is számításba véve — összesen mintegy 700.000 kat. hold zsidótulaj.donban levő mezőgazdasági ingatlant vettünk nyilvántartásba. Az 1939 : IV. t.-c. 16. §-a alapján eddig mintegy 450.000 kat. hold tekintetében adatott ki az átengedésre kötelező határozat, de ezek végrehajtása során közhatalmi úton — a nehézkes eljárási szabályok miatt — csak 105.000 kat. hold átvétele valósulhatott meg. Mintegy 70—80.000 kat. hold önkéntes parcellázás és adásvétel útján jutott keresztény tulajdonba. Végeredményben tehát a törvény végrehajtásának megkezdése óta eltelt két és fél év alatt a nyilvántartásba vett 700.000 kat. holdból kereken 180.000 kat. hold mezőgazdasági terület került keresztény kézre. Ezeket az adatokat ugyan lekicsinyelni nem lehet, de ezek az adatok is azt mutatják, hogy az 1939 : IV. törvénycikk alapján nem indulhatott meg kellő ütemben az a folyamat, melynek végső célja, hogy a zsidóságnak, mint a történelmi népességtől elütő, attól faji, szellemi és erkölcsi vonatkozásban különböző elemnek a kezéből minél előbb át kell venni minden földbirtokot. Ennek a folyamatnak az ütemét főként az csökkentette, hogy a törvény rendelkezéseivel szemben a zsidóság részéről szívós ellenállás nyilatkozott meg a tudatosan elnyújtott szakértői becslési eljárásokban, valamint a legtöbbször teljesen alaptalanul emelt panaszokban is, amelyeknek az ingatlanok átvételére halasztó hatályuk volt. Képviselőházi iromány. 1939—1941. VIIT. köt«rt, 20