Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.
Irományszámok - 1939-547. Törvényjavaslat az 1914-1918. évi hadikölcsönök rendezéséről
26 547 c- szám. kezett lombardtartozások később az illető utódállam pénznemére szóló tartozássá alakultak át, szükség esetén módomban lesz más úton segíteni. A 6. §-hoz. Ez a §. célszerűségi szempontokból akként rendelkezik, hogy az államadóssági címletek átvételére való jogosultság, valamint az átértékelés mértéke szempontjából az 500/1941. M. E. számú, illetőleg az ezt kiegészítő és módosító rendeletek alapján tett bejelentések az irányadók. A bejelentések utólagos helyesbítésének megengedése ugyanis módot adna esetleges visszaélésekre. Az érdekelt felek jogai azonban sérelmet nem szenvednének, mert egyúttal az is kimondatnék, hogy ez a most ismertetett rendelkezés az érdekeltek egymásközötti viszonyában esetleg felmerülő magánjogi igényeknek a törvény rendes útján való érvényesítését nem zárja ki. A 7. §-hoz. Az 1928 : XII. t*e. 20^—27. §-ai alapján átértékelt élet- és járadékbiztosítások díjtartalékára eső vagyonrészt a biztosító magánvállalatok kötelesek voltak a Felügyelő Hatóságra ruházni, amely a reá ruházott tömegekből, valamint a törvény 23. §-a alapján fizetett hozzájárulásokból felosztási alapot létesített. A Felügyelő Hatóság a most említett §. szerint nem készpénzben befolyt vagyontárgyakat, a háborús magyar államadóssági címletek kivételével, a felosztás foganatosítása érdekében értékesíteni volt köteles, viszont a háborús államadóssági címleteket a készpénzben kiutalt összegeken felül természetben kellett volna az érdekeltek között felosztania. Ezt a természetben való felosztást azonban foganatosítani nem lehetett, úgyhogy a hadikölcsönkötvényeket ma is a külön felosztási alapban kezelik. A felosztási alapban ezidőszerint mintegy 250 millió korona n. é. hadikölcsönkötvény van, az érdekeltek száma pedig mintegy 190.000. A javaslat ebben a kérdésben célszerűségi szempontokból azt a megoldást választja, hogy a pénzügyminiszter kapna felhatalmazást arra, hogy az alapban kezelt hadikölcsönkötvények átértékelését és az alap felosztását rendeletileg szabályozza. A 8. §-koz. A hadikölcsönbiztosítások rendszerint 10 évre szóltak. A javaslat szerint azoknál a biztosításoknál, amelyek az 1921. évi január hó 1. előtt váltak esedékessé, az átértékelés szempontjából a biztosítási szerződésben kikötött hadikÖlcsönök névértékét kell figyelembe venni. Feltehető ugyanis, hogy ilyen biztosítási szerződés esetében a címletek ebben az időpontban, amely időpont egyébként azonos a lombardtartozásoknál érvényesülő határnappal, már minden teher és korlátozás nélkül voltak az érdekelt tulajdonában. Ezzel szemben azoknál a biztosításoknál, amelyek később váltak esedékessé, a biztosítási szerződésben szereplő hadikölcsönkötvények névértéke helyett a biztosítási díj címén az említett időpont előtt tényleg kifizetett összegnek 70%-a veendő csak figyelembe, aminek az az indoka, hogy átlagosan ennyi esik a biztosítási díjakból a díjtartalékra. Ez a rendelkezés arra az esetre is állana, ha a szerződő fél előre, tehát az esedékesség bevárása nélkül fizetett az említett határnap előtt. A biztosítottak ugyan 1921. évi január hó 1. napja után is teljesítettek fizetéseket, figyelembe kell azonban venni azt, hogy részben a korábban teljesített fizetések is értékükben csökkent koronákban történtek és ez fokozott mértékben áll az említett határnap után történt fizetésekre. Az említett határnap megválasztásával a biztosítottak szempontjából mintegy kiegyenlítettnek lehet tekinteni azt az előnyt, hogy az 1921. évi január hó 1. napjáig részben már erősen elértéktelenedett koronákban teljesített fizetések is teljes értékű koronákban történt fizetésként vétetnének számításba, azzal a másfelől mutatkozó hátránnyal, hogy a ha.tárnap utáni fizetések teljesen figyelmen kívül maradnának,
