Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

358 585. szám. ben kell közzétenni, hogy a termelés rendes menetében fennakadás ne következzék be. A (i) bekezdésben foglalt rendelkezésekre akkor kerülhet sor, amikor a (2)—(3) bekezdés alapján megfelelő mennyiségű és olcsó nemesített vetőmag áll rendelkezésre. Az ($) bekezdésben foglalt rendelkezések módot nyújtanak annak a tarthatatlan állapotnak a megszüntetésére, amely a legelőknél uralkodik. Fásítás, annak megfelelő védelme, fektetéses trágyázás és szakaszos legeltetés a korszerű legelőgazdálkodásnak egyik kelléke, ezért azok megvalósításáról a mezőgazdaság fejlesztésének keretében gondoskodni kell. A 29. §-hoz. E §-ban foglalt rendelkezések adják meg a lehetőséget a mezőgazdasági termelés és állattenyésztés közvetlen irányításához. A közvetlen irányítás szükségességére az általános indokolásban már rámutattam. Ezzel kapcsolatban itt csak azt említem meg, hogy amikor a kormányzatnak a gondját képezi a mezőgazdasági termények, termékek, állatok értékesítése s a jövedelmezőség biztosítása, s amikor egyöntetű vélemény szerint a most folyó háború után kialakuló gazdasági rendben csak a minőségi termelés az egyedüli út gazdasági biztonságunkhoz, — akkor meg kell engedni a földmívelésügyi kormányzatnak azt, hogy a belföldi és a világgazdasági helyzet ismeretében megfelelő rendelkezéseket tehessen a termelés közvetlen irányítására. Ha az említett szempontokhoz hozzávesszük még, hogy e rendelkezések megtétele előtt az Országos Mezőgazdasági Tanács, a javaslat döntő kérdéseiben állásfoglalásra hivatott szervezet meghallgatása kötelező, akkor megnyugtatónak találhatjuk a javaslatban foglalt rendelkezéseket. Egyébként is csak akkor kerülhet ezekre a rendelkezésekre sor, amikor már az állami irányítás egyéb módjai, a propaganda, a tanácsadás, a kedvezmények nyújtása kimerült és eredménytelennek bizonyult. Természetes, hogy az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek az egyes vidékek termelési, illetőleg tenyésztési viszonyaihoz kell simulni, mert hiszen az ország éghajlati és talaj béli viszonyainak különbözősége egységes rendelkezés alkalmazását kizárják. A táj viszonyok mérlegelésénél különös feladat fog hárulni a mezőgazdasági érdekképviseleti szervekre, mert a gazdatársadalom vidéki szervezetei hivatottak ebben a kérdésben a végrehajtás helyességéhez és okszerűségéhez hozzájárulni. A javaslat kizárja azt, hogy a rendelkezéseket csak egyetlen személy tekintetében meg lehessen tenni. A rendelkezések alkalmazását a javaslat csak az egész országra, annak kisebb területére, vagy meghatározott birtokcsoportokra engedi meg. A §. (3) bekezdése a köztenyésztés tekintetében fennálló rendelkezéseket egészíti ki, amennyiben a köztenyésztés és a köztenyésztésben használt apaállatok érdekében az anyaállatok ellenőrzésére, illetőleg a magántenyésztésekben használt apaállatok vizsgálatára ad módot. A (i) bekezdés rendelkezései azt a célt kívánják elérni, amit az 1900: XXVII. törvénycikk indokolása már magáévá tett: »A kötött birtoknak az alapításkor adott rendeltetése mellett még gazdasági hivatása is van. A példaadás. Most is látjuk, hogy ott, ahol okszerűen vezetett nagyobb birtokok vannak, azok környékén a kisebb földművesek eltanulják a gazdálkodás módjait, az újabb ismeretek eredményeit ott a valóságban bemutatva látják.« Ugyané szellemben teszi lehetővé a javaslat az üzemterv megállapítását, hogy ezek a birtokok ne csak jövedelmezőségi, hanem irányító és példaadó célokat is szolgáljanak. A 30. §-hoz. A §-ban foglalt rendelkezés arra hivatott, hogy a mezőgazdasági és a mezőgazdasági ipari gépek és szerszámok ellenőrzésére módot adjon. Amikor