Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 353 határozott abban a tekintetben, hogy a nemzet egyetemének hatalmas áldozata és erőfeszítése ne lehessen könnyelműség prédája. E §. ennek az elhatározásnak a jegyében gondoskodik arról, hogy az állam segítő keze illetékteleneket, érdemetleneket és könnyelműeket ne erősítsen. Illetéktelennek tekinti a javaslat (1) bekezdése az 1939 : IV. törvénycikk alá eső személyeket. A javaslat minden oly zsidóval szemben megállapítja a kizárást, aki az 1939 : IV. t.-c. 1. §. első bekezdése alá esik, vagyis nem veszi figyelembe azokat a mentességeket, amelyeket az említett §., illetőleg i

az említett törvény más rendelkezései biztosítanak. Illetéktelennek tekinti a javaslat azokat is, akiktől nem várható a kedvezménynek olyan hatása, amely a nemzeti termelést' elősegítené. Ezt az utóbbi körülményt a kedvezmény engedélyezésekor kell vizsgálni, az elvonásnak alapja nem lehet. A §. (2)—(4) bekezdései az érdemetleneket rekesztik ki. Míg azonban a (2) és (4) bekezdésben említettek a törvény erejénél fogva vannak kizárva a kedvezményekből, a (3) bekezdés mérlegelést enged, mert az ebben a bekezdésben foglalt bűncselekmények között előfordulnak kisebb súlyúak, amelyeknél nem volna feltétlenül indokolt a kizárás, ezért a javaslat a kizárásra csak a lehetőséget biztosítja. Az (s) bekezdés rendelkezik arra az esetre, ha a kedvezményt megvonják. Tekintettel arra, hogy ily esetben a visszafizetésnek a törvény erejénél fogva kötelező megállapítása egyes esetekben méltánytalan volna, mert a hosszabb időn keresztül aránylag nagyobb kedvezményt élvező gazdálkodókat vagyonilag rombadönthetné, a bekezdés megvonás esetében nem állapítja meg kötelezően a kedvezmény értékének visszafizetését, hanem az eset súlyosságától függő mérlegelést enged. A rendelkezést indokolja az a körülmény is, hogy a törvény erejénél fogva kötelező visszafizetés visszatarthatná a gazdálkodókat a kedvezmény igénybevételétől. A (Ö) bekezdésben foglaltak összhangban vannak a 16. §. (1) bekezdésével. A mezőgazdasági termelés rendjének biztosítása. A 21. §-Jboz. A törvényjavaslat általános indokolásában rámutattam már arra, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével együtt kell járni a termelési rend biztosításának. Joggal meg lehet kívánni ugyanis, hogy amikor az állam a mezőgazdaság fejlesztését gazdasági életünknek a homlokterébe állítja, erre a célra nagy áldozatokat hoz, a másik oldalon küszöbölje ki azt, hogy hanyag és mulasztó birtokosok országunk rendkívüli helyzetét szem elől tévesztve, gazdálkodásuk előbbrevitelére nemcsak hogy erőfeszítéseket nem tesznek, hanem ellenkezőleg azt elhanyagolják, vagy a közérdekű termelési renddel egyenesen szembehelyezkedve gazdálkodnak. Ezért az 1894 : XII. t.-c. 1. §-a azon rendelkezésének, hogy mezei földbirtokát a törvény korlátai között gazdaságilag mindenki szabadon használhatja, előfeltételeként meg kell kívánni a közérdekű és okszerű gazdálkodást. Ezért az (1) bekezdés rendelkezései kötelezővé teszik a gazdálkodásnak a termelési rendbe való beilleszkedését. Lehetővé teszi és biztosítja viszont e bekezdés, hogy e kereten belül mezőgazdasági birtokát gazdaságilag mindenki szabadon használhatja, annak gyümölcsét élvezhesse. Nem kívánja tehát érinteni a bekezdésben foglalt rendelkezés társadalmi életünk egyik alappillérét, a magántulajdont, de megköveteli, hogy azzal vissza ne éljenek. A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés levonja eme állásfoglalásnak a következményeit. A bekezdés a) pontja hatósági intézkedésnek akkor enged helyet, ha az a veszély áll fenn, hogy a gazdasági évben valamely ingatlan parlagon marad. Képv. iromány. 1939—1944. VII. kötet 45