Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

352 585. szám. Az adó- és illetékkedvezmények külön elbírálást kívánnak, ebben a tekintetben a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértöleg rendelkezik. A 17. §-hoz. Mint az általános indokolásban is már rámutattam, ennek a javaslatnak nem segélyezés a célja, hanem az Önmagán segítő, igyekvő, de éghajlati, talajbeli, gazdasági nehézségekkel megterhelt gazdatársadalom azon munkájának a könnyítése, amely a minőségi és mennyiségi több termelésre irányul. Ebből folyik, hogy minden kedvezmény juttatásánál általános elv a visszatérítés kötelezettsége. Nem lehet azonban elzárkózni az elől, hogy a visszatérítés kötelezettsége rendkívül nyomós népességi, éghajlati, talajbeli, termelési vagy értékesítési viszonyok, illetőleg nehézségek figyelembevételével enyhíttessék. A visszatérítési kötelezettség * alól való mentesség azonban csak kivételes, rendszerint csak egyszeri és rendszerint csak a juttatott értéknek meghatározott százaléka. Ebben az értelemben mondja ki ez a §., hogy a kedvezményeket visszatérítés kötelezettségével vagy e kötelezettség nélkül lehet nyújtani. Az elérni kívánt cél természetétől függ azután, hogy a kedvezmény készpénzből, természetben juttatandó anyagból, állatokból, gépből, eszközökből, magvakból áll-e. A hitelműveletek előmozdításának és a kincstári kezességvállalásnak a kedvezménye összhangban van a 3. §. rendelkezéseivel s itt a §. rendelkezéseinek teljessége érdekében vétetett fel. A 18. §-hoz. Ezidőszerint is vannak és lehetnek még oly jogszabályaink, amelyek egyes gazdálkodási tevékenységeket általános mezőgazdasági érdekből kötelezővé tesznek. Ilyen esetben nincsen helye a kedvezmény engedélyezésének, így pl. ha valaki a szerbtövist vagy az arankát birtokáról kiirtja s ezáltal gazdálkodását jelentősen előbbreviszi, kedvezményhez ezért nem jut. Ezt a tevékenységet ugyanis jogszabály, az 1894 : XII. t.-c. 51. §-a rendeli el. Hogy azonban a javaslat előmozdítsa az ily természetű jogszabályoknak a végrehajtását, megengedi a kedvezmény nyújtását azoknak, akik a tervezett idő előtt érik el a kitűzött eredményt vagy akik a rendelkezés végrehajtását példaadással eredményesen elősegítik. A §. utolsó mondata kizárja azt, hogy ugyanazon tevékenység alapján valaki kettős előnyt élvezhessen. A 19. §-hoz. A §. bizonyos elsőbbségeket állapít meg abban az esetben, ha több jelentkező van valamilyen kedvezmény igénybevételére. Elsőbbség illeti a javaslat célkitűzéseinek megfelelően azt, aki a példát mutató gazdálkodásban, előljár, különösen abban az esetben, ha mezőgazdasági szakképzettséggel is rendelkezik. Előnyben kell részesíteni azt a birtokost is, aki nagycsaládú és családtagjainak munkáskezét jórészben gazdaságában foglalkoztatja. Előnyben kell végül részesíteni azt is, aki a gazdasághoz mérten átlagban nagyobbszámú olyan gazdasági alkalmazottakat foglalkoztat, akik nagycsaládúak. Az itt foglalt felsorolás nem állapít meg egymást kizáró sorrendet, mint ahogy a javaslatnak más részeiben (pl. a 7. §. (2) bekezdése, a 8. §. (r) bekezdése) megállapított előnyös elbírálás sem jön elsősorban figyelembe az e §-ban említettekkel szemben. Viszont az e §-ban említettek sem előzik meg feltétlenül a javaslat egyes §-aiban említett előnyös elbírálásban részesülőket. Az esetnek a természetétől függ, hogy melyik szempontot kell méltányolni a jelen törvény célkitűzése szempontjából. Az előnyös elbírálásnak az indítéka általában nem a szociális szempont, mert nem a gazdasági helyzetükben rnegrendítetteknek a társadalom számára való megmentése a javaslatnak a célja. Ezt a célt az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940 : XXIII. törvénycikk rendelkezései hivatottak elérni. A 20. §-hoz. Amennyire azon van a javaslat, hogy minél szélesebb körben álljon az állam az érdemes, tevékeny és rátermett gazdálkodók mellé, annyira