Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.
Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről
322 585, szám. hogy ezáltal az érdekelteknek állami felügyelet alatt végzett együttműködése adja meg a piac és az ár biztonságát. A javaslatnak a termelők megszervezésére irányuló törekvése azzal az előnynyel is jár, hogy a közösségi tudatot a gazdában erősíti, hozzájárul a helyes gazdaközvélemény kialakításához, közöny helyett érdeklődést teremt. Ezzel viszont a gazdasági élet mentesül az állami bürokráciától, mert az érdekeltek természetes tömörülése végzi el — felügyelet és ellenőrzés mellett — a közfeladatokat. 9. A javaslat egyik alapja hiányoznék, ha nem volna jelentőségéhez mért pénzügyi alátámasztása. A pénzügyminiszter úrnak a közreműködése a javaslat elkészítésénél lehetővé tette olyan költségkeret megállapítását, amely a javaslat komoly végrehajtásának biztosítéka. Az egymilliárdnak általában tízéves felhasználása az államháztartást kétségkívül erősen meg fogja terhelni, mert nagy általánosságban évenként mintegy 100 millió pengő kell a javaslat céljára. Ha azonban a javaslat azzal az igénnyel kíván fellépni, hogy mezőgazdaságunk fejlesztésének az ügyét dűlőre vigye, ehhez komoly áldozatot is kell kérnie. Mezőgazdaságunkban ugyanis sok olyan feladat van, amelynek "megoldása nem kizárólag a birtokosokat terheli, hanem részben közfeladat. Nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy a nehézségekkel küzdő mezőgazdaságunk kellő tőkét a fejlesztésre nem tartalékolhatott. Kis- és törpebirtokosaink gazdasági megszilárdulása sem fejeződött be, ennélfogva a gazdaságuk előbbrevitelével járó többletköltségeket önerejükből, az állam segítő keze nélkül vállalni nem képesek. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az évenként szükséges összegnek egy része hitelműveletekkel fedeztetik. Ha ez megtakarításokból származó magánhitel lesz, akkor ez a megoldás annál inkább előnyösnek mutatkozik, mert a tíz év alatt jöhet olyan depressziós időszak, ami az állami bevételek visszaesésével járhat. Ezért a javaslat és a munkaterv arra törekszik, hogy az állam csak akkor vállalja a terhet, ha más eszközökkel a célt elérni nem lehet. Ilyen eset például a földhözjutottaknak a felszerelése végett hitel nyújtása, amely esetben a bizonytalansági tényezők, a viszonylag jelentős kiesés a magántőkét a vállalkozástól visszatartják. Az egymilliárdos költségkeret elbírálásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ennek legnagyobb része hasznos beruházásokra esik, az igazgatási költségek aránylag keveset emésztenek fel. A személyi jellegű kiadások is inkább a szakértők és a szakemberek munkájának az ellenértékeképen jelentkeznek. Ennek folytán remélni lehet, hogy a nemzetnek az áldozatvállalása mezőgazdaságunkban kellően gyümölcsözni fog. Az egy milliárd pengőnek a javaslatba felvétele, illetőleg megjelölése előzetes számítások eredménye. Még a javaslat szövegének végleges megállapítása előtt elkészítettem ugyanis azt a munkatervet, amely az egyes közfeladatokat részleteiben is kielemzi. E munkatervben megjelölt célokra szánt kiadások egy milliárd pengő körüli összegben kristályosodtak ki. Ennek az összegnek a biztosítása és rendelkezésre bocsátása esetén a földmívelésügyi miniszternek módjában lesz a mezőgazdasági termelést fejlesztő feladatokat tervszerűen megoldani. Az említett munkaterv kihatása egyébként már a földmívelésügyi tárcának az 1942. évi költségvetésében részben jelentkezik. E javaslatban megállapított egy milliárd pengő mellett jelentős pénzügyi segítség rejlik azokban az adókedvezményekben is, amelyeket e javaslat a talajjavítási és más hasonló munkálatoknál a birtokos részére kilátásba helyez.
