Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

312 585. szám. vén, minőségi és mennyiségi kikötéseket tett s ezzel közvetve a termelésbe beleszólt. A befolyásoló eszközök jórészt a következők voltak: állami ellenőrzőjegy, márkázás, standardizálás, kiviteli adótérítés, premizálás, piacszerzés, külfölddel kötött kereskedelmi szerződések, propaganda. Mindezeket jórészt a harmincas években bekövetkezett válság szülte, amikor a kormányzat a válságjogi szabályok és intézkedések egész sorát alkotta, többek között megteremtette a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot. Az értékesítésbe való beavatkozás két irányú. Az egyik az értékesítés megszervezésére való törekvés, a másik a hatósági árpolitikai rendelkezés. Az előbbi érdekében különböző, jórészt kereskedelmi társaság formájában működő szervezetek alakíttattak, illetőleg egyes meglévők feladatköre kiterjesztetett. Az állami irányítás egyik legerősebb fegyvere, az árpolitika is mind sűrűbben került alkalmazásra. Az utóbbi években a honvédelmi készülődés, a zsidótörvény, a munkaviszonyok kérdésének szabályozása, egyes elszakított országrészek visszatérése, piacbiztosító külföldi szerződéseinkből folyó kötelezettségeink, legújabban pedig a közellátás gondjai voltak azok az okok, amelyek az államot arra késztették, hogy a mezőgazdasági termelés alakulását ne csak figyelemmel kísérje, hanem a termelés kialakítását gondozásába is vegye. E fejlődésből kitűnik, hogy korunk a legősibb magyar gazdálkodás, a nemzet egyetemét is szolgáló gazdálkodás jegyében alakul. A korlátozások, törvényes szolgalmak, a XIX. század jórészt rendészetben kimerülő felfogása helyébe közérdekű kívánságok lépnek, a nemzet egyeteme az egyéni gazdálkodásban érdekeltté válik. A törekvés a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségére és okszerűségére irányul, akként azonban, hogy ez ne esetleges, hanem intézményes eszközökkel biztosíttassék: megteremteni a mezőgazdasági termelés és értékesítés előfeltételeit, de gondoskodni a közérdekkel egybevágó termelési rendről is. 2. A külföldi államokban a mezőgazdasági termelés válsága, a kereslet és kínálat kiegyenlíttetlensége, ennek folytán az árak bizonytalansága intézményes állami beavatkozásra vezettek, autokráciákban és demokráciákban egyaránt. Az úgynevezett demokratikus államokban is találkozunk gazdasági újjáépítéssel, államilag megindított konjunktúrával, többéves tervekkel. Az alkalmi intervencionizmus áttolódik az intézményes termelés és piacrendezés felé. Táplálták ezt az irányzatot az autarchikus törekvések is. Az is kétségtelenné vált, hogy a beavatkozás nemcsak háború idején szükséges, akkor azt csupán szorosabbra fogják. A beavatkozás mellett azonban valamennyi állam — kivéve a szovjetet — az egyéni vállalkozás hajtóerejét fenntartja. Egyforma a külföldi államok felfogása abban is, hogy a mezőgazdaság az állam erőteljesebb támogatását, szervezőkészségét inkább megkívánja, mint más termelési ág. A mezőgazdaság ugyanis csak hosszú periódusokban képes termelni, éghajlati- és talajviszonyoktól függ, kartellképességének hiánya miatt a fogyasztás mértékét s a versenyt nem látja előre és még veszteséggel is kénytelen termelni. Hozzájárul ezekhez a mezőgazdaság tőkeszegénysége, továbbá az üzemek nagy száma és szétszórtsága, amelynek folytán a mezőgazdasági üzem — állami támogatás és irányítás nélkül — viszonylag állandósított gazdasági állapotot biztosítani nem képes. Ami a külföldi államokban eltérő, az az állami beavatkozás mértéke és módja.