Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.
Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről
585. szám. 313 Németországban a harmadik birodalom előtt is történtek már a gazdasági élet egyes ágazataiban bizonyos intézkedések a mezőgazdasági termelés és értékesítés részleges megszervezése iránt. Ilyen pl. az 1930. évi tej törvény, amely a termelőket és a tejiparosokat kényszertársulásba tömörítette. Valójában azonban a harmadik birodalom 1933. évi szeptember hó 13-án kelt törvénye vetette meg az alapját az új felépítésnek. (Gesetz über den vorläufigen Aufbau des Reichsnährstandes und Massnahmen zur Markt- und Preisregelung für landwirtschaftliche Erzeugnisse.) A törvény megteremti a Nährstandot s abban összefogja a mezőgazdasági termelőket helyi, tartományi és birodalmi tagozatban. Az egyidejűleg létesített Marktordnung, mint nyilvánjogi intézmény egy testületbe fogja össze a termelőt, feldolgozót és az elosztót. A Marktordnung nem jelent állami gazdálkodást, célja a közérdekű tszemponoknak az értékesítés terén való megvalósítása. A háború folytán a gazdasági önigazgatás háttérbe szorult. A gazdasági közigazgatásról szóló 1939. évi augusztus hó 27-én kelt rendelet felhatalmazta ennek folytán az illetékes minisztert, hogy a gazdasági önigazgatásokat az állami igazgatásba beillessze, vagy feloszlassa. A beillesztés meg is történt. A mezőgazdasági termelés fejlesztése szerepet kapott a Vier jahresplan keretében is, főként az önellátás tökéletesítésének az irányában. Nagy jelentőségű az 1936. évi július hó 26-án kelt tagosítási, illetőleg az 1936. évi március hó 17-én kelt állattenyésztési törvény. Az utóbbi feljogosítja a földmívelésügyi minisztert annak megállapítására, hogy tenyésztésre milyen fajtájú állatokat szabad használni. A mezőgazdasági termelés rendjének biztosításáról szóló 1937. évi március hó 23-án kelt rendelet (Verordnung zur Sicherung der Landbewirtschaftung) a német nép élelmezési szabadsága és a föld termelőerejének növelése érdekében a mezőgazdasági termelőket kötelezi az ingatlan megfelelő megművelésére. Ha a művelés tartósan és kirívóan nem felel meg ezeknek a kívánalmaknak, a hatóság a birtokost meginti, gazdálkodásának figyelemmel kísérésére felügyelőt rendel ki, szükség esetén pedig a birtokot gondnoki kezelésnek veti alá, illetőleg kény szerb ér let be adja. E rendelkezések a gyakorlatban eredménnyel jártak. Németország egyébként már most felkészül mezőgazdaságának a háború utáni fejlesztésére. A német konjunktúrakutató intézet a legsürgősebb befektetéseket 40 milliárd márkára becsüli és annak 10 éven keresztül való felhasználását javasolja. A fejlesztés keretében különös gondot kívánnak fordítani a kis üzemek munkamegtakarító és munkakönnyítő gépesítésére, az állattartással kapcsolatos üzemi technika fejlesztésére, a gazdasági épületek és holt felszerelés korszerűsítésére. Olaszországban a bonifikációs munkálatokat központilag előre kidolgozott terv szerint végzik. Ugyanazzal az állami akcióval egyszerre több kérdést, gazdaságit (bonifica agraria) és szociálist (piccola bonifica) oldanak meg. A mocsarak kiszárításán kívül a hegyvidéki és a szicíliai melioráció is megoldást nyer e munkálatok körében. Az államnak e nagyszabású kezdeményezése már az 1923. évben kelt meliorációs törvénnyel indult el, amely megvonja a határt az állami és a magánbonifikáció között. Az 1928. évi bonifikációs törvény 5 milliárd lírát folyósít több mint 2 mülió hektár bonifikálására. Egy 1933. évi dekrétum a nagyobb összefüggő területeken kívül kisebb birtoktestek gazdálkodásának előmozdítására államsegélyt helyez kilátásba. Az 1933. évi február hó 13-án kelt törvényerejű rendelet részletesen szabályozza a bonifica integrale-t. E rendelet szerint a bonifikációs munkálatok célja egészségügyi, népszaporodási és gazdasági érdekből egységes terv alapján oly munkák elvégzése, amelyek a termelés rendjét gyökeresen átalaKépy. iromány. 1939—1944. VII. kötet, 40
