Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

508. szám. 437 kezdte volna meg. És ez a büntetlenség nem bátorítaná-e a leendő gyilkost arra, hogy tervét kedvezőbb alkalommal mégiscsak végrehajtsa? A §. a különböző bűntettek különböző előkészítő cselekményeinek igazságos megbüntetése végett egységes büntetési keretet állít fel, öt évig terjedhető fogházbüntetés megszabásával. Ez a keret elég tág arra, hogy a legeltérőbb súlyosságú bűncselekmények elkövetésének veszélyét legváltozatosabb módon és mértékben előidéző cselekmények megfelelő büntetését megnyugtatóan lehessen kiválasztani. Gyilkosság és gyújtogatás esetében már a Btk. 288., illetőleg 428. §-ai büntetés alá helyezik a jelen §-ban felsorolt előkészítő cselekmények egyikét: a más előkészítő cselekménnyel párosult szövetséget. Ezt bűntettnek nyilvánítják és a büntetési tételt két évig terjedhető börtönben szabják meg. A javaslat nem kívánta a meglévő minősítést vétségivé lefokozni s ezért erre a két esetre külön szabályt és külön büntetési tételt létesített. A §-ban foglalt általános szabályozás nem érinti azokat a magasabb büntetési tételeket, amelyek a felségsértés előkészítése tekintetében a 3. §-ban, — a lázadás előkészítése tekintetében pedig a 7. §-ban foglaltatnak — bár egyébként a 3. és a 7. §-ok rendelkezéseik alapjaként a 11. §-ra utalnak. Nem érinti továbbá azokat a külön törvényes szabályokat — amelyekről az általános indokolás II. B. fejezete is tájékoztathat, — s amelyek öt évig terjedhető fogházbüntetésnél súlyosabb büntetést állapítanak meg. Ennek példái lehetnek az 1930 : III. t.-c. 59. és 60. §-ai, amelyek bizonyos előkészületi cselekményekre (1930 : III. t.-c. 59. §. 4. p., — 60. §. 5. és 6. p.) a befejezett bűntettnek fegyház-, illetőleg börtönbüntetését állapítják meg. Vannak olyan börtönnel büntetett bűntettek és ezenfelül vannak olyan vétségek is, amely deliktumokat előkészítő egyes cselekményeket hatályos törvényeink büntetés alá helyeznek. Például szolgálhat: törekvés a hamis tanuzásra rábírásra (Btk. 222., 226. §§.) — a Btk. 214., 216., 219., 220. §-okkal kapcsolatos esetekben. A §. a második bekezdés 2. pontjában világos kifejezésre juttatja azt az álláspontját, hogy a 11. §-ban foglalt általános és egységesítő szabályozásnak nincs meg az a jelentősége, mintha az az ilynemű hatályos jogszabályoknak eltörlését is jelentené. Az előző bekezdésben említett és hatályban maradó jogszabályok közül egyesek »szövetségről« szólnak. A szövetségnek törvényes meghatározását eddig a Btk. 132. §-a tartalmazta. Ezt a §-t a »Második Kész« I. fejezetének egyéb rendelkezéseivel együtt a javaslat 16. §-ának 1. pontja hatályon kívül helyezi. Ezért a meghatározást a jelen §. utolsó bekezdése pótolj a, arra a körre kiterjedő hatállyal, amelyben az utolsóelőtti bekezdés a régebbi jogszabályokat kifejezetten hatályban tartja. A 12, §-hoz. A §. az előkészítő cselekményeknek a 11. §-ban megvont körére átülteti a kísérlettől való önkéntes visszalépés és az önkéntes eredményelhárítás büntetlensége tekintetében a Btk. 67. §-ában megállapított elvet. Ennek az elvnek helyessége a jogi közmeggyőződésben a Btk. megalkotása óta sem rendült meg. Nyilvánvaló ugyanis az a kriminálpolitikai célszerűség, hogy a bűnözés megkezdett útjáról meghátrálónak megjavult elhatározását a büntetlenség ígéretével is megerősítsük. A Btk. 67. §-ával egyezik meg az is, hogy a §. a büntetlenséghez megköveteli a visszalépés önkéntességét és azt is, hogy elmaradjon a büntetőjogi értelemben vett eredmény, — ebben az esetben a bűntett véghezvitele — mégpedig a visszalépő passzív vagy aktív magatartásának okozatos következményeként. Nem áll be tehát a büntetlenség, ha a kívánt eredményt más személynek, a visszalépőtől független tevékenysége vagy véletlen eset idézte elő. Képv. iromány. 1939—1944. VI. kötet. - 55