Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

508. szám. 431 get is csupán azért adja meg a javaslat a felségsértésről értesültnek, mert a körülményekhez képest az önálló elhárítás époly hatásos módozat lehet a veszélynek leküzdésére, mint a feljelentés és mert azt a kötelességet még a tettes vagy a részes hozzátartozój ara is ra lehet róni, hogy megfelelő esetben saját tevékenységével szüntesse meg a felségsértés előkészítéséből máris bekövetkezett veszedelmes helyzetet. A »hitelt érdemlő« szavakat mellőzte a javaslat, mert az értesülőnekrendszerint nincs módja az értesülés alaposságát tüzetesen megvizsgálni, nem lehet tehát őt felmenteni a jelentéstétel kötelessége alól pusztán azért, hogy kétsége támadt : van-e vagy nincs az értesülésének tárgyi alapja. Ha a hatóságnak már nem lenne módjában a felségsértésre közvetlenül irányuló cselekmény bekövetkezését meggátolni, — a Btk. 135. §-a nem kíván semmi további tevékenységet attól, aki felségsértésről szerzett tudomást. A javaslat azonban erre az esetre az 1930 : III. t.-c. 85. §-ának elvi álláspontját teszi magáévá. Azaz kötelezi az értesültet arra, hogy minden, az adott körülmények szerint lehetséges módon törekedjék a felségsértés elkövetésének megakadályozására. Az országot és a lakosság egyetemét fenyegető legnagyobb veszéllyel szemben a tétlen közömbösségre nem lehet mentség. Természetesen ebben az esetben kötelezettsége enyhébb, mint azé, akinek a körülmények választási lehetőséget engedtek a feljelentés és az egyéb módon való elhárítás közt. Ha a hatóság közbelépésére nincs idő, a büntetlenségre elegendő az elhárítást célzó jóhiszemű, körültekintő és kellően erélyes, bár sajnálatosan sikertelen tevékenykedés is. A tettes vagy a részes elhárító tevékenysége a 12. §. első bekezdésének általános szabálya szerint mentesít. A tettes vagy a részes hozzátartozója (Btk. 78. §.) nem büntethető a feljelentés elmulasztása miatt, ha ez súlyos veszélyt — tehát nem kisebbmérvű kellemetlenséget — jelentene hozzátartozójára. A feljelentés elmulasztásával azonban őreá nézve is beáll a vagylagos kötelezettség második esete : meg kell akadályoznia, mégpedig eredményesen a felségsértés elkövetését, feltéve, hogy erre egyáltalában eshetősége van. A »súlyos veszély« tehát akkor zárja ki a büntethetőséget, ha idejében megtehető feljelentés esetében úgy a feljelentés, mint a közbelépés ilyen veszéllyel jár. A veszély lehet pl. a hozzátartozónak bűnvádi eljárás alá vonása, vagy a felségsértésre szövetkezettek részéről alapos okból várható erőszakosság. Ha a hatóság idejekorán közbe nem léphet, a megakadályozásra törekvés kötelessége alól csupán a közbelépéssel bizonyíthatóan járó súlyos veszély adhat felmentést. A büntetés öt évig terjedhető börtön, tehát ugyanaz, amit az 1930 : III. t.-c. 85. §-a utolsó bekezdésének első tétele állapít meg. Nyomatékosan kívánták a törvényjavaslat előkészítése során a gyakorlati jogélet kiváló személyiségei, hogy a javaslat a hozzátartozóknak a feljelentési kötelesség alól való mentesítését ejtse el vagy legalább is e részben a hozzátartozóknak a Btk. 78. §-ában meghatározott körét szorítsa meg, például a felmenő és lemenő ágbeli rokonokra s esetleg a testvérekre is. E kívánságnak a javaslat azért nem tehetett eleget, mert a családi kapcsolat erkölcsi jelentőségét e téren sem hagyhatta figyelmen kívül, és mert a Btk. 78. §-ának alkalmazási területét egyenetlenségek előidézése vagy számos kiegészítő jogszabály beillesztése nélkül ebben a javaslatban nem lehetett volna megszorítani. Ha a feljelentés kötelességével a hozzátartozókat vagy egy részüket megterhelnénk, nem hagyhatnánk érintetlenül a tánuzási kötelesség alól való mentességüket (Bp. 205. §.) vagy bűnpártolás esetében való büntetlenségüket (Btk. 378. §.) sem. Az 5. §-hoz. A §. a Btk. 152. §-ának helyébe lép. Az általános részben már megemlítettem, hogy az 1937 : XIX. t.-c. 3. §-a alapján szervezett országtanácsot 54* .