Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.
Irományszámok - 1939-505. Törvényjavaslat az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról
505. szám. 383 elrendelését, nem is került gyakorlati alkalmazásra. Nincs tehát már szükség arra, hogy a felvételi korlátozás alá nem eső — tehát nemzsidó — ügyvédjelöltek tekintetében továbbra is hatályban tartassék az a rendelkezés, amely felvételnek évenkint csak kétszer enged helyet. E helyett olyan értelmű rendelkezés felel meg a gyakorlati követelményeknek, aminő a többi kamara (orvosi, mérnöki, sajtó-, színművészeti és filmművészeti kamara) tekintetében az 1938: XV. törvénycikk végrehajtása óta máris hatályban van s amely szerint felvételnek — június és december hónap kivételével — az év egész folyamán helye van, zsidót azonban csak január és július hónapban lehet továbbra is felvenni. 2. Az ügyvédi rendtartásról szóló 1937 : IV. t.-c. 58. §-a rendelkezik arról, hogy az ügyvédek névjegyzékéből törlést elrendelő határozatot a törlés egyes eseteiben kikkel kell közölni. A törvény szóbanlevő 58. §-a azonban nem állapít meg kifejezett rendelkezést olyan esetre, amikor az az ügyvéd, akinek a névjegyzékből törlését rendelték el, ismeretlen helyen tartózkodik vagy ha neki a törlést elrendelő határozatot huzamosabb időn át fennálló egyéb akadály okából nem lehet kézbesíteni. Szükség van tehát ebben a körben olyan rendelkezésre, amely — egyfelől az érdekelt ügyvéd jogos érdekének megóvása céljából, másfelől abból a célból, hogy az indokolt törlést foganatosítani is lehessen — elrendeli, hogy ilyen esetben a határozatot az ügyvédi kamara választmánya által kirendelt ügygondnoknak kell kézbesíteni. 3. Az 1937 : IV. t.-c. 70. §-ának rendelkezései értelmében az ügyvédjelölti gyakorlat célja azoknak az ismereteknek a megszerzése, amelyek az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételéhez szükségesek. Az ügyvédképzés nagyfontosságú igazságügyi vonatkozású közérdeke, ezenfelül általános szociális követelmények is szükségessé teszik annak biztosítását, hogy az ügyvédjelöltek az őket alkalmazó ügyvédek érdekében kifejtett munkájuk alapján olyan díjazásban részesüljenek, amelyből magukat fenn tudják tartani s a jövendő élethivatásukon szükséges gyakorlati ismereteket az élet nyugodt folyamatát kizáró megélhetési gondok nélkül meg tudják szerezni. Arra az esetre, ha a megfelelő díjazás az alkalmazó ügyvéd és az ügyvédjelölt szabad megegyezése alapján nem volna biztosítható, helyénvalónak látszik az ügyvédség szervezetére és működésére vonatkozó szabályozás szerkezetébe foglalt olyan rendelkezés, amely felhatalmazza az igazságügyminisztert arra, hogy az ügyvédjelöltek díjazásának legkisebb mértékét, munkaidejét és a fizetéses szabadságidőt a joggyakorlatban eltöltött idő és a helyi viszonyok figyelembevétele alapján a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. törvénycikk irányadó elvei szerint rendelettel szabályozhassa. 4. Az 1937 : IV. t.-c. 129. §-a szerint a fegyelmi eljárást megelőző kamarai felügyeleti vizsgálatot a kamara elnöke, vagy a választmánynak a kamara elnöke által kijelölt tagja teljesíti. Ez a rendelkezés — főképpen azokban a kamarákban, amelyeknek választmánya a tagok kisebb létszámánál fogva a törvény értelmében kevesebb tagból áll — olyan nagy terhet ró a választmány tagjaira, hogy a miatt az önkormányzati tennivalók zavartalan ellátása veszélynek van kitéve. Célszerűnek mutatkozik tehát olyan rendelkezés, amely lehetővé teszi azt, hogy a kamara elnöke a vizsgálóbiztost ne csak a kamarai választmány tagjai közül jelölhesse ki. III. Az ismertetett megfontolások alapján szükségesnek vélt rendelkezéseket foglalja magában — az ügyvédi rendtartásról szóló 1937 : IV. törvénycikk módosított, illetőleg kiegészített rendelkezéseinek szerkezeti rendjében — az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes rendelkezéseket tartalmazó törvényjavaslat. 48*
