Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-505. Törvényjavaslat az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról

384 505. szám. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A §. rendelkezése megfelel annak a szabálynak, amelyet az orvosi, a mérnöki, a sajtó- és a színművészeti és filmművészeti kamarába felvétel tekintetében a 7720/1939. M. E. számú rendelet 22. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a hatályos jog tartalmaz. A zsidókra vonatkozó korlátozást indokolja az, hogy a hatályos jogszabályok szerint zsidókat csak meghatározott százalékos arányú korlátozással lehet felvenni az ügyvédi kamarába, a százalékos arány meghatározása pedig elvi és gyakorlati tekintetből megfelelőbb két részletben félévi időközökben foganatosított felvételek számához viszonyítva, mint elaprózódó egyes esetek szamához arányosítva. A félévek végén egy-egy hónapi felvételi szünet gyakorlati tekintetekből indokolt, főképpen a zsidók felvétele szempontjából a százalékos arány pontos meghatározása céljából szükséges igazgatási intézkedések előkészítése érdekében. A 2. §-hoz. Az a körülmény, hogy az ügyvédek névjegyzékéből törlést elrendelő határozatot távollét vagy huzamosabb időn át fennálló egyéb akadály okából nem lehet az érdekelt ügyvéddel saját kezéhez kézbesítés útján közölni, nem akadályozhatja meg annak a közérdeknek érvényesülését, amely a felmerült esetben a törvény rendelkezései értelmében a törlést teszi szükségessé. Nem volna azonban összeegyeztethető sem az ügyvédi rendtartás alapelveivel, sem a méltányosság szempontjaival az, hogy törölni lehessen valakit az ügyvédek névjegyzékéből anélkül, hogy a törlés tekintetében jogos érdekeinek megóvása ne lenne intézményesen biztosítva. Ezen a megfontoláson alapul az 1937 : IV. t.-c. 58. §-ának az a rendelkezése, amely elrendeli a törlést rendelő határozat közlését az érdekelt ügyvéddel (ületőleg, ha a törlés oka az ügyvéd halála, vagy holtnaknyilvánítása, avagy gondnokság alá helyezés : az ügyvéd nagykorú hozzátartozójával, illetőleg gondnokával). Az ügy védi rendtartásnak ez a rendelkezése olyan értelmű kiegészítésre szorul, hogy a saját kézhez kézbesítés szóbanlévő akadálya esetében a törlésben érdekelt ügyvéddel közöltnek kell tekinteni a törlési határozatot azáltal, hogy azt az ügyvéd részére a kamarai választmány által kirendelt ügygondnoknak kézbesítették. Az ügygondnok a törlés tekintetében az ügyvéd érdekkörét képviseli, ebből folyik az a további rendelkezés, hogy az ügygondnok a törlést rendelő határozat ellen fellebbezéssel élhet. A fellebbezést természetesen az ügyvédi kamarák országos bizottsága bírálja el, ezt nem is kell külön kifejezni, minthogy a javaslat 2. §-ának rendelkezése az 1937: IV. t.-c. 58. §-ának második bekezdésében foglalt szabályozás körébe illeszkedik bele, e szerint a rendelkezés szerint pedig a törlési határozat ellen bejelentett fellebbezés tárgyában az ügyvédi kamarák országos bizottsága jár el. Az ügygondnok minden vonatkozásban képviseli a törlésben érdekelt ügyvéd érdekét, ezért nincs szükség arra, hogy a törlési határozatot az ügyvéddel közlés j oghatályával az ügygondnokon felül mással is, például nagykorú hozzátartozójával, közölni kellene. A 3. §-hoz. A munkaviszony kérdésének szabályozásáról szóló 1937 : XXI. t.-c. 7. §-a lehetővé teszi azt, hogy az illetékes miniszter az érdekelt munkaadók és munkavállalók képviselőinek, illetőleg gazdasági egyesületeinek meghallgatása után meghatározza azt, hogy a legkisebb munkabéreket mely termelési vagy foglalkozási ágra, illetőleg az egyes termelési ágak vagy foglalkozások mely részére, milyen területi hatállyal kell megállapítani. A törvény szóbanlevő §-ának további rendelkezései értelmében a legkisebb munkabéreket erre a célra alakított szervezet határozza meg, amelyben az érdekelt munkaadóknak és munkavállalóknak egyenlő számban és az egyenjogúság alapján kell résztvenniök. Az 1937 : XXL t.-c. 7. §-ának említett rendelkezése alapján is megvolna