Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-354. Törvényjavaslat a Budapesten, 1940. évi június hó 16. napján kelt magyar-német kiadatási szerződés becikkelyezéséről

72 354. szám. a megkeresett fél bírói hatóságának döntésétől függ. Ez a rendelkezés a német kiadatási törvény 10. és 11. §-ának rendszerében találja magyarázatát, amely minden esetben a német Oberlandesgericht-ek döntésére bízza a' kiadatási előzetes letartóztatás elrendelését. Ez a rendelkezés tehát magyar-német viszonylatban enyhíti a magyar bűnvádi perrendtartás 476. §-ának a gyakorlatban néha túlszigorúnak bizonyult rendelkezését. Előfordulhat ugyanis az az eset, hogy a megkeresett hatóságnak már a kiadatási kérelem megérkezésekor tudomása van olyan adatokról, amelyek valószínűvé teszik, hogy a kiadatást nem lehet engedélyezni, ilyen esetben a bíróság a rendelkezésre álló adatok gondos mérlegelése alapján fog az előzetes kiadatási letartóztatás kérdésében dönteni. Ugyanez vonatkozik — a 13. cikk szerint — a végleges kiadatási letartóztatásra is. Üj rendelkezés a 10. cikkben az is, hogy a kiadatási előzetes letartóztatás időtartama hat hétben van megállapítva, ez tehát több, mint a magyar bűnvádi perrendtartás 476. §-ában említett egy hónap, aminek oka az, hogy a gyakorlatban a szomszédos államokkal szemben nem mindig mutatkozott elegendőnek a szokásos egy hónapi letartóztatás! időtartam. A

1 11. cikk rendezi a kiadatási megkeresések továbbításának módját, mégpedig egészen új alapokon. Teljesen mellőzi ugyanis a kiadatási megkeresések továbbításánál eddig szokásos, rendkívül hosszadalmas diplomáciai utat, — amely néha a kiadatási megkeresések meghiúsulását eredményezte — és ehelyett a magyar királyi igazságügyminiszter, illetve a magyar királyi honvédelmi miniszter és a német birodalmi igazságügyminiszter, illetve a német véderő főparancsnoksága közötti közvetlen érintkezést állapít meg. Ez a közvetlen érintkezés — amely a magyar kiadatási jogban eddig csak az 1930: XXIII. törvénycikkbe iktatott magyar-jugoszláv kiadatási egyezményben van megállapítva — jelentékenyen meg fogja gyorsítani nemcsak a kiadatási megkeresések továbbítását, hanem azok elintézését is, mert a kiadatási megkeresések ezentúl nyomban ahhoz a hatósághoz fognak eljutni, amely mindkét állam jogszabályai szerint a kiadatás kérdésében érdemleges döntésre hivatott. A 14. cikk kifejezetten kimondja, hogy a kiadatási megkereséssel kapcsolatban a bűnösségi kérdést nem lehet vizsgálni, ez a rendelkezés tehát véget fog vetni annak a régebbi magyar-osztrák gyakorlatnak, amely szerint bizonyos esetekben helye volt a bűnösségi kérdés megvizsgálásának. A 15. cikk a specialitás elvét foglalja magában ; jelesül a 2. bekezdése azt az újítást tartalmazza, hogy ha a kiadatást a bűnvádi eljárás lefolytatása céljából engedélyezték, a kiadatási kérelem alapjául szolgáló cselekményt csak akkor lehet az alakszerű kiadatási kérelemben említett minősítéstől eltérően minősíteni, ha a kiadatási kötelezettség a szerződés rendelkezései értelmében az új minősítés ellenére is fennállana. A 16. és 17. cikk a más kormányok részére kiadott bűntettesek átszállításáról rendelkezik és ezekre a kérelmekre nézve is a 11. cikkel kapcsolatban már ismertetett új továbbítási módot vezeti be. A 18.—24. cikkek az egyes tárgyak kiadására vonatkozó szabályokat foglalják magukban. Erre az eljárásra értelemszerűleg alkalmazandók a szerződés nek előbb már ismertetett rendelkezései, mégpedig akár az engedélyezett kiadatással vagy átszállítással kapcsolatban, akár pedig valamely terhelt kiadatásától vagy átszállításától függetlenül, tehát valamely belföldi bűnvádi eljárás során önállóan merül fel egyes tárgyak kiadásának szüksége. A 25—33. cikkek az egyéb természetű bűnügyi jogsegélyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, Ezek a kézbesítésekre, az idézésekre, a vizsgálati •