Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.
Irományszámok - 1939-354. Törvényjavaslat a Budapesten, 1940. évi június hó 16. napján kelt magyar-német kiadatási szerződés becikkelyezéséről
354. szám. 73 cselekményekre, a letartóztatott személyek, ideiglenes átadására és a bűnügyi nyilvántartásból adott értesítésekre vonatkoznak. A 29. cikk a kivételeket állapítja meg a jogsegély teljesítésének kötelezettsége alól. Külön kiemelendő az, hogy nincsen kötelezettség a jogsegély teljesítésére olyan bűncselekmények miatt, amelyekért nem lehet legalább három hónapi szabadságvesztés-büntetést kiszabni, vagyis a csekély jelentőségű bűncselekmények esetében. Mégis ilyenkor is helye van jogsegélynek, ha mindkét szerződő fél joga szerint a szárazföldi, vízi vagy légi közlekedés terén elkövetett jogellenes cselekményről van szó és pedig azért, mert ezek többnyire olyan bűncselekmények, amelyeknek tettesét csak akkor lehet felelősségre vonni, ha a másik állam a bűncselekmény körülményeinek felderítése céljából jogsegélyt nyújt. Ez a rendelkezés előmozdítani kívánja a modern közlekedés zavartalanságát, mert ha például egy német gépjáróművezető gépjáróművével magyar területen követ el bűncselekményt, nem lesz szükség arra, hogy itt a nyomozás lefolytatása végett fogvatartassék, mert ebből a célból a német birodalmi hatóságok jogsegélyt fognak nyújtani. A 30. cikk a bűnügyi nyilvántartásból adott értesítésekre vonatkozik és a jogsegély teljesítésének kötelezettsége alól fennálló egyes kivételeket ezekre az értesítésekre is kiterjeszti. A 31. tikk megállapítja a jogsegély iránti megkeresések lényeges tartalmát, amire azért van szükség, mert csak a terhelt személyes körülményeinek és a bűncselekményre vonatkozó adatoknak ismeretében dönthető el, hogy van-e helye jogsegélynek. A 32. cikk a jogsegély iránti megkeresések továbbításának uj módját állapítja meg, kimondván, hogy a negyedik fejezetben tárgyalt jogsegélyre irányuló megkereséseket az érdekelt igazságügyi és rendőri hatóságok közvetlen érintkezés útján terjeszthetik elő, kivéve a katonai bíróságoknál folyamatban levő bűnügyekben keletkezett megkereséseket, amelyeket a magyar királyi honvédelmi miniszter a német birodalmi igazságügyminiszterhez, a német véderő főparancsnoka pedig a magyar királyi igazságügyminiszterhez továbbít. A magyar és a volt osztrák igazságügyi hatóságok között fennállott közvetlen érintkezés tehát az egész Német Birodalom területére kiterjesztetik, ami jelentékenyen elő fogja mozdítani a természetüknél fogva különben is gyors elintézést igénylő bűnügyi megkeresések mielőbbi elintézését. Ez a továbbítási mód nyer alkalmazást az e cikkhez tartozó zárójegyzőkönyvi rész szerint a leány kereskedésnek, a szeméremsértő közlemények forgalmának és a pénzhamisításnak elnyomására vonatkozó nemzetközi egyezményekben említett megkeresésekre is, amely nemzetközi egyezményekben a két szerződő állam egyaránt részes. Ezeket a nemzetközi egyezményeket az 1912 : LXIL, 1929 : VII. és az 1933 : XI. törvénycikk iktatta az ország törvényei közé. A 32. cikk 3. bekezdése kifejezetten is kimondja a gyakorlatban egyébként már irányadó azt a szabályt, hogy a nem illetékes hatóság a megkeresést hivatalból tartozik továbbítani az illetékes hatósághoz, aminek a két szerződő állam területének megnagyobbodása és új bírói hatóságok szervezése folytán fokozott gyakorlati jelentősége van. A 34. cikk szerint a két szerződő állam közölni fogja egymással azokat a büntetést kiszabó jogerős határozatokat, amelyeket az egyik fél hatóságai a másik fél állampolgárai ellen hoztak és amelyek a bűnügyi nyilvántartásba felveendők. Nincsen helye azonban ilyen közlésnek, ha politikai bűncselekmény miatt történt elítélésről van szó. A büntető lapoknak ezt a nemzetközi cseréjét, amelyről egyébKéj>v. iromány. 1939—1944. V. kötet, 10
