Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-347. Törvényjavaslat a Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról

347. szám, 7 1-ső melléklet a 347, számú irományhoz. Indokolás „a Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az országhoz 1939 tavaszán visszatért északkeleti terület, amelyet Kárpátaljának neveztünk el s amely Máramaros vármegyének visszacsatolt nagyobb részéből, Bereg és Ung vármegyéknek hegyvidéki feléből, továbbá Zemplén és Ugocsa vármegyék néhány községéből áll, a magyar államnak a honfoglalás óta integráns része, sőt legrégibb része, hiszen őseink itt, az Északkeleti Kárpátok hágóin jöttek be az országba. A nagy világháborút megelőzően soha nem volt az a föld idegen impérium alatt. A nem egészen 20 éves cseh-szlovák uralom epizód csupán ez ősi terület ezeréves magyar történelmében. A Páris-körüli békekötések e területet egy mesterséges államalakulathoz kényszerítették, amely államalakulatnak sem történeti, sem népességi, sem gazdasági vonatkozásban nem voltak természetes alapjai s amely torzállam igen rövid időn belül szét is esett. A Parisba küldött magyar békedelegáció szerkesztette béketárgyalási irományok beszédes bizonyítékai annak, hogy a magyar megbízottak tisztán s igazán tárták fel annakidején a helyzetet ezen északkeleti teiületünk vonatkozásában is. Igazuk lett, amikor előre megmondották, hogy e terület esetleges elszakítása a magyar államtól annyira beleütközik a természeti adottságokba, hogy ez csak múló jellegű lehet. Az akkori »győzők« kimondották és Cseh-Szlovákia kötelességévé tették, hogy e nagy többségében ruténlakta területnek a Tiszáig terjedő magyarlakta teiülettel együtt autonómia adandó. Az ú. n. Millerand-féle Kísérőlevél kifejezte ezenfelül azt, hogy ez autonóm terület lakosságának módja lesz kívánságait nyilvánítani. A cseh uralom semmiféle autonómiát e területnek nem adott. Ellenkezőleg, történeti tény, hogy azt a legteljesebb centralisztikus rendszerrel koimányczta s e terület lakosságának semilyen formában sem volt alkalma véleményét nyilvánítania. Politikai, kulturális téren minden őslakos érdeket megfojtó s gazdaságilag kizsákmányoló tipikus gyarmatpolitika áldozata volté terület a közel £0 éves idegen uralom ideje alatt. Csak természetes, hogy e terület magyar és rutén lakossága állhatatosan követelte politikai harcaiban az autonómiát, amely — ha a Millerandféle Kísérőlevélben kapott véleménynyilvánítási lehetőséggel e terület lakossága élhetett volna— megváltást és kiszabadulást jelentett volna számára a teimészet-