Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.
Irományszámok - 1939-347. Törvényjavaslat a Kárpátaljai Vajdaságról és annak önkormányzatáról
8 347. szám. ellenes állami kötelékből. Természetes az is, hogy a magyar kormányok és a magyar politikai közvélemény teljes rokonszenve kísérte a kárpátaljai terület őslakosságának harcát az annakidején nemzetközileg is biztosított autonómiáért s amidőn 1939 március 15. és 16-án a magyar kormányok céltudatos politikájának eredményeként — a rutén nép tömegeinek s a ruténség vezetőinek egyre sürgetőbb kérésére is — hős honvédeink az ősi területet visszahozták, azonnal megtettük a szükséges intézkedéseket arra, hogy Kárpátalja önkormányzatának kérdésében a megfelelő előmunkálatok folyamatba tétessenek. Már 1939 március 18-ikára egybehívtam egy értekezletet, amelyre elsősorban a volt miniszterelnököket hívtam meg, akiknek kormányzata alatt támogattuk Kárpátalja népének önkormányzati törekvéseit a cseh-szlovák állammal szemben. Az értekezleten résztvettek az érdekelt miniszterek, parlamenti és más szakférfiak, hogy a kérdés legfőbb elveit és a tárgyalások mikéntjét megvitassuk. Az értekezleten résztvett volt miniszterelnököknek és a többi meghívottaknak véleménye és felfogása alátámasztotta a kormánynak azt a felfogását,, hogy tekintettel azon Ígéretekre, amelyek a vüágháború utáni békeszerződések idején és alkalmával e területnek adattak és jogforrásokba lefektettettek, másodszor, tekintettel arra, hogy ezen általánosan körvonalazott álláspontot a magyar kormányok is alátámasztották azzal, hogy e terület lakosságát az önkormányzat elnyerésében a cseh-szlovák állammal szemben támogatták, harmadsorban tekintettel arra, hogy így ez a lakosság az önkormányzatnak gondolatvüágában és vágyában élt 20 esztendeig, valamint tárgyilag tekintettel e terület egyformán sajátos népi és gazdasági viszonyaira, e területnek valamely formájú önkormányzatot kell adni. Az 1939 május 20-ikára összehívott országgyűlés két házának együttes megnyitó ülésén a Kormányzó Ür Őfőméltósága a kormány javaslatára e területek visszaszerzésével kapcsolatban a következőket mondotta : »Szent István évében Isten különös kegyelméből és a nagy király szellemének segítő ereje által a magyar nemzetre a megpróbáltatás után biztató napok köszöntöttek. Üjra szentistváni feladatok munkanapjaira virradtunk. Hiszem és remélem, hogy ez az országgyűlés ugyanazzal a hivatásérzettel fog ehhez a munkához, amellyel az elmúlt századok magyar országgyűlései változó korszakokban nemzetünk történelmi küldetését és célkitűzéseit a Duna-medencében szolgálták. Első ilyen feladatunk lesz, hogy a főleg magyaroroszokiakta kárpátaljai országrésznek ősi alkotmányunkba szervesen beleillő önkormányzatot állapítsunk meg. Hiszem és remélem, hogy az országgyűlés is ápolni fogja a megértést és a barátságot magyar és idegenajkú honfitársaink között, amelyet megbontani csak konkolyhintéssel lehet.« Az 1939 : VI. t.-c. 6. §-a a miniszterelnököt a Kárpátalja önkormányzatára vonatkozó javaslat előterjesztésére utasította is. Ezen elvi elhatározások alapján és a nemzet helyeslésének érzetében hozzáfogtam a törvényjavaslat előkészítéséhez. De közbevetőleg meg kell itt említenem, hogy e terület katonai igazgatásának megszűnte után a kormány már e terület polgári igazgatásának ideiglenes rendezésénél is figyelembe vette a terület különleges viszonyait. A vonatkozó 6.200/1939. M. E. számú kormányrendelet értelmében a közigazgatás élére különleges hatáskörrel állított kormányzói biztos mellett főtanácsadó működik, aki a kormányzói biztost e területet érintő általános érdekű kérdésekben tájékoztatja. E kérdések tárgyalása céljából pedig külön véleményező és indítványozó bizottság is létesíttetett a főtanácsadó elnöklete alatt. A főtanácsadói tisztnek és az említett, a viszonyokat közelebbről ismerő férfiakból összeállított bizottságnak létesítésével a kormány közvetlenebb és máris sajátszerű intézményes kapcsolatot kívánt az átmeneti
