Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.

Irományszámok - 1939-283. Törvényjavaslat az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatások elhárítása tárgyában Bukarestben, 1937. évi október hó 28. napján kelt magyar-román egyezmény becikkelyezéséről

2Ö3. szám. 55 dites que pour autant qu'il s'agit de revenus spécifiés dans les articles 2, 3 et 4 ou que l'impôt est perçu par retenue (à la source) ; pour le surplus, leur imposition demeure réservée à l'Etat qui les a accrédités. 2. Les dispositions spéciales de l'ai. 1» ne.sont toutefois appliquables auxdites personnes que si elles sont des ressortissants de l'Etat qui les a accréditées et dans la mesure où elles n'exercent, en dehors de leurs fonctions ou de leur service, aucune .profession, aucun métier et aucune activité lucrative, et non point seulement occasionnelle, dans l'Etat auprès duquel elles sont accréditées. 3. Les dispositions qui précèdent s'appliquent aux consuls honoraires ressortissants de l'Etat qu'ils représentent, étant entendu que ces consuls ne sont pas soumis aux impôts directs de l'Etat où ils exercent leurs fonctions, pour les émoluments que leur vaut leur activité consulaire. Article 14. Un assujetti qui prouve que les mesures des autorités fiscales des Etats contractants ont entraîné pour lui une double imposition peut adresser une réclamation à l'Etat dont il est ressortissant. Si le bien fondé de la réclamation est reconnu, l'autorité fiscale suprême de cet Etat peut s'entendre avec l'autorité fiscale suprême de l'autre Etat, pour éviter, d'une façon équitable, une double imposition. Article 15. Pour supprimer les doubles x

mpositions dans les hypothèses non réglées par la présente Convention, ainsi qu'en présence de difficultés ou de doutes dans l'interprétation et l'application de cette dernière, les autorités fiscales suprêmes des deux Etats contractants prendront des arrangements particuliers. Article 16. Les Etats contractants s'engagent à confier à leurs autorités fiscales suprêmes le soin de régler « ex aequo et bono >> toute autre question a 2., 3. es 4. cikkekben megjelölt jövedelmekről van szó, vagy azokban az esetekben, amikor az adó levonás útján (a forrásnál) szedetik be, egyébként megadóztatásuk annak az Államnak a javára tartatik fenn, amely őket kiküldte. 2. Az 1. bekezdés külön határozmányai mindazonáltal csak akkor alkalmazhatók az említett személyekre, ha a küldő Állam honosai és amennyiben az elfogadó Államban hivatalos működésükön és szolgálatukon kívül semmiféle foglalkozást, ipart vagy haszonhajtó tevékenységet nem gyakorolnak, másként mint legfeljebb alkalmilag. 3. Az előző határozmányok tiszteletbeli konzulokra is alkalmazandók, amennyiben az általuk képviselt Államnak a honosai. Természetesen ezek a konzulok abban az Államban, ahol működésüket kifejtik, konzuli tevékenységük fejében élvezett járandóságaik után egyenesadók alá nem esnek. 14. cikk. Ha az adóköteles beigazolja, hogy a szerződő Államok pénzügyi hatóságainak intézkedései az ő kettős megadóztatását eredményezték, annál az Államnál, melynek állampolgára, felszólamlással élhet. Ha a felszólamlás alaposnak bizonyul, ennek az Államnak legfelsőbb pénzügyi hatósága a másik Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságával érintkezésbe léphet a kettős adóztatás méltányos elhárítása céljából. 15. cikk. A két szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai külön megállapodásokat fognak létesíteni a kettős adóztatások elhárítása végett olyan esetekben, amelyek a jelen Egyezményben szabályozva nincsenek, nemkülönben ennek értelmezésénél és alkalmazásánál előálló nehézségek vagy viták eseteiben. 16. cikk. A szerződő Államok kötelezik magukat, hogy a legfelsőbb pénzügyi hatóságaikra bízzák minden más olyan kérdés »méltányos« szabályozá