Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.

Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

281. szám. 33 a jövedelem évi 10.000 P fölé, vagy a vagyon a 200.000 P fölé emelkedik, vagyis ha az adó alapja többé már nem rögzíthető, vagy pedig ha a jövedelem 10.000 P, a vagyon pedig 200.000 P fölé nem emelkedett ugyan, tehát az adó alapja változatlanul fenntartható volna, azonban a tényleges jövedelem vagy vagyon és a rögzített adóalap között 50 %-ot meghaladó emelkedés mutatkozik. Azért, hogy az adózók bejelentési kötelezettségüknek tényleg eleget tegyenek, annak elmulasztását az adótöbblet kétszeresét tevő bírsággal kívánom büntetni. Az adófelszólamlási bizottságnak joga van ahhoz, hogy az újonnan kivetett és az adózó által meg nem fellebbezett adóalapokat felülvizsgálja és azokat szükség esetén felemelje. Ezt a jogát azonban a rögzített tételekkel szemben nem gyakorolhatja, holott adott esetben az adóhatóság birtokába jutott adat már csak az adófelszólamlási bizottság előtt bizonyíthatja, hogy az adóalap az adózó tényleges viszonyainak nem felel meg. Ezért a törvényjavaslat megadja a jogot az adófelszólamlási bizottságnak ahhoz, hogy adófelemelési jogát a rögzített tételeknél is gyakorolhassa. A ál. §-hoz. A jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint, ha a m. kir. adóhivatal a bevallott jövedelmet, vagy vagyont nem találja elfogadhatónak, de nem állanak olyan adatok rendelkezésére, amelyek alapján a jövedelem, illetőleg vagyon nagyságát pontosan számszerint meg tudná határozni, főleg arra kell törekednie, hogy a jövedelem, illetőleg vagyon nagyságát kiváltképpen külső ismertető jelekből állapítsa meg, amelyeket a fizetési meghagyásban részletesen és pontonként felsorolni köteles. Ez az eljárás azonban a valóságos jövedelem és vagyon megállapításánál célravezetőnek nem bizonyult. Az arányos adóztatás lehetőségének biztosítása céljából szükségesnek tartom tehát, hogy a valóságos vagyon és jövedelem bizonyításának eszközei közé a felfedező eskü is felvétessék. A javaslatban tervezett rendelkezés szerint joga lesz tehát a pénzügyigazgatóságnak és az adófelszólamlási bizottságnak arra, hogy a javaslatban körvonalazott esetekben a járásbíróságot a felfedező eskü kivétele végett megkeresse. A felfedező eskü illetékjogunkban az Örökösödési illeték kiszabásával kapcsolatban már régóta ismeretes, és olyan illetéktárgyak felfedezésére irányul, amelyekről nyilvánvalóan csak az illetékköteles személyek tudhatnak. A kereseti adónál, valamint a jövedelem- és vagyonadónál tervezett felfedező eskü ugyanezt a célt szolgálja, de az előbbitől abban különbözik, hogy az eskü szövegét nem a bíróság, hanem a pénzügyi hatóság állapítja meg, mert amíg a hagyatéki eljárást bíróság folytatja le, tehát az ügymenet egész tartama alatt a hagyaték állagának Összeállításában és az örökösök részére az átadásban résztvett, addig egyenesadóügyekben polgári bíróságainknak szerepük nincsen, következésként tennivalójuk is csak a pénzügyi hatóság által szakszerűen megszövegezett eskü kivételében állhat. A felfedező eskü azonban csak kényszerítő eszköz arra, hogy az adózó a helyes adatokat szolgáltassa, de nem az a célja, hogy az adózókat mindenáron bíróság elé állítsa. Éppen ezért a javaslat lehetőséget biztosít az adózónak arra, hogy bevallását az eskü letétele előtt még a bíróságnál is módosíthassa, ilyen esetekben azonban az adótöbbleten felül még azt a bírságot is köteles fizetni, amelyet arra az adózóra vetnek ki, aki a bevallását csak a hatóság felhívására elkésve adta be. Ezzel szemben szigorú rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha az adózó az eskü letételét megtagadja, mert ilyen esetben elzárkózott a bizonyítás elől, tehát az adókivető hatóságnak a valószínű jövedelem vagy vagyon megállapítása tárgyában hozott határozata ellen sem védekezhetik további jogorvoslattal. A 42. §-hoz. A mai korszerű adórendszerek a családvédelmet nemcsak társadalompolitikai, hanem adókérdésnek is tekintik. A magyar adótörvények is igyeKépv. iromány. 1939—1944. IV. kötet. 5