Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.

Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

28 281. szám. jövedelmi fokozatot csak néhány pengővel haladja meg, a magasabb fokozat alkalmazásából eredő adótöbblet a fokozatot meghaladó egész jövedelemtöbbletet felemészti. Méltányos tehát, hogy a következő magasabb adótételt teljes összegében csak akkor legyen szabad alkalmazni, ha a jövedelemtöbblet legalább kétszer akkora, mint a két adótétel közötti különbözet. A 27. §-hoz. Az alkalmazott illetményei után járó adót a munkaadó tartozik a vele szemben megállapított szavatosság folyományaként alkalmazottja illetményeiből levonni és helyette befizetni. Az eddigi törvényes rendelkezések azonban módot nyújtottak a vállalatoknak arra, hogy a szavatosságot adott körülmények között kétes értékűvé tegyék. Éppen ezért törvényhozási rendelkezés szükséges ahhoz, hogy az adóért a vállalaton, mint jogi személyen kívül felelősek legyenek azok a személyek is, akik a vállalatot vezetik, illetőleg az alkalmazottak kereseti adójának levonásával és befizetésével megbízattak. A törvényjavaslat tehát a kereskedelmi társaságok és egyéb jogi személyek sajátosságai szerint pontosan meghatározza az adóért felelős személyeket. Ugyancsak .gondoskodik a törvényjavaslat arról, hogy ezt az anyagi felelősséget a vállalatok feloszlása, csőd- és kényszeregyezségi eljárás, valamint bírói zárlat esetében is megfelelően érvényesíteni lehessen. Nem volna azonban méltányos, ha ez az anyagi felelősség nyomban az egész összeg erejéig korlátlanul érvényesíttetnék olyan esetekben is, amelyekben az adóért több személy felelős. Ha tehát a felelős személyek valamelyike a reá eső arányos összeget kiegyenlíti, a továbbiakért való felelőssége mindaddig függőben marad, amíg a többi felelős személlyel szemben eljárás van folyamatban. A behajtási eljárás tehermentesítése érdekében azonban ez a felelősség a maga hányadrészét kifizető bármelyik személlyel szemben korlátlanul feléled, ha a felelős személyek valamelyikén a tartozás reá eső részét behajtani nem lehetett. A 28. §-hoz. Ez a törvényszakasz a jövedelem- és vagyonadóköteles jogi személyek körét az erdőkről és a természetvédelemről időközben alkotott 1935; IV. t.-c. 146. §-a alapján megalakult erdőbirtokossági társulatokkal egészíti ki. A 29. §-hoz. A jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint a lemenő, felmenő és oldalági rokonoknak kikötés nélkül önként adott támogatás ezeknél nem esett jövedelemadó alá, viszont az ilyen önként adott támogatás összegét az azt nyújtó személyeknek sem volt joguk adóalapjukból levonni. Ez a rendelkezés minden további feltétel nélkül érvényesült és így gyakran előfordult olyan eset, hogy nagy összegű támogatásokat olyan személyektől élvezett rokoni támogatásnak vallottak be, akiknek nem is volt adóköteles jövedelmük. Az egyenlő és arányos teherviselés tehát azt követeli, hogy az önként adott rokoni támogatások a lemenő, felmenő és oldalági rokonoknál csak abban az esetben legyenek adómentesek, ha az, aki ezt a támogatást nyújtja, jövedelemadót fizet. A 30. §-hoz. Ennek a törvényszakasznak szükségességét a 23. §. (2) bekezdéséhez fűzött indokolásban már ismertettem. A 31. §-hoz. Ez a szakasz a jövedelemadó szempontjából is pontosan megállapítja a nyersbevétel fogalmát. A fogalommeghatározás teljesen azonos a 18. §-ban az általános kereseti adónál használt fogalommeghatározással. A 32. §-hoz. Az erdőgazdasági üzemből származó jövedelem mikénti megállapítására az eddigi törvényes rendelkezések a gyakorlatban nehezen végrehajtható szabályokat tartalmaztak. Az erdőgazdasági üzemekből származó jövedelem megállapítására az üzemtannak ma pontos meghatározásai vannak. Éppen ezért szükséges, hogy a régi elavult szabályok helyett pontos szabályok állapíttassanak meg, annál is inkább, mert az erdők mikénti kihasználásáról az 1935 ; IV.