Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.
Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
281. szám. 29 t.-c,-ben korszerű rendelkezések vannak. A törvényjavaslat tehát pontosan megállapítja azt, hogy az erdőgazdasági üzemek tiszta jövedelmének mi tekintendő. Általában úgy rendezi ezt a kérdést, hogy a kitermelt fatömeg vagy lábon eladott faállomány tőértéke a tiszta jövedelem ; ha az erdőben mellékhasználatok is gyakoroltatnak, az ezekből származó tiszta jövedelmet is hozzá kell adni az adóalaphoz. A törvény alkalmazása szempontjából tőérték alatt a már kitermelt fatömeg vagy lábon eladott faállomány értékéből a termelési és kezelési költségek levonása után fennmaradó összeget kell érteni. A termelési és kezelési költség pedig aszerint alakul, hogy az erdő faállománya tőáron adatott-e el, avagy azt az erdőbirtokos maga termelte ki. A gyakorlati életben sokszor előfordul, hogy az erdő egy-egy évben kitermelhető része nem ad olyan famennyiséget, amelynek kitermelése az üzemet gyümölcsözővé tenné. De sokszor az erdőbirtokos nehéz helyzete is szükségessé teszi, hogy a .következő évi fatermelést már előre igénybevegye. Ilyen esetekben több évi vágásterületen egyszerre történik a kitermelés, következésképpen az erdőbirtokból származó tiszta jövedelem az évi átlagos tiszta jövedelemnél nagyobb lesz. A méltányos elbánás azt kívánja, hogy az erdőbirtokos több évről összevont jövedelem után ne viseljen nagyobb adóterhet, mint amilyent viselne abban az esetben, ha ezt a jövedelmet csak egy-egy évre eső részében élvezte volna. Éppen ezért a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy a több évi vágásterület kihasználásából származó jövedelmet azzal az adókulccsal adóztassák meg, amilyen adókulcsnak az egy évre eső jövedelem alapján járó adótétel %-ra átszámított összege megfelel. Erre a méltányos elbánásra azonban csak az az erdőbirtokos tarthat igényt, aki a több évről egyesített vágást hatósági engedély alapján használja ki. A kedvezményből tehát ki kell zárni azt az erdőbirtokost, aki az erdőirtást a hatóság megkerülésével végzi, mert ilyen esetekben a felhasználás módja és mértéke az egy-egy év rendes kihasználásával össze sem hasonlítható, következésként az erdő faállományának kiirtásából eredő jövedelemből az egy-egy évre eső összeget és az alkalmazandó %-os kulcsot sem lehet megnyugtató módon megállapítani. A 33. §-hoz. A jövedelemadó rendszere szerint a házbirtokból és a haszonhajtó foglalkozásokból származó jövedelmet általánosságban a házadónál, illetőleg az általános kereseti adónál alapul vett jövedelmek számításba vételével kell megállapítani. Abban az esetben tehát, ha az adóalapokban a fellebbvitel során változás áll be, a változást a jövedelemadónál is hivatalból kellene figyelembe venni, azonban csak a kereseti adó alapjában beállott változás figyelembevételére van törvényes rendelkezés. Az egyenlő elbánás elve azt kívánja, hogy ha a házadóalap módosul, ez a változás is hivatalból figyelembe vétessék, ha ennek következtében a jövedelemadó vagy a vagyonadó akár a kincstárra, akár az adózóra kedvezőbb lesz. A 34. §-hoz. A 12. §. szerint az egy- és kétszobás házak házadójának, valamint a 21. §. szerint a legfeljebb egy segéddel, vagy segéd nélkül legfeljebb 2 tanonccal dolgozó kézműiparosok általános kereseti adójának állandó tételekben történt megállapítása következtében ezeknél a házhaszonértékek, valamint az iparból származó keresetek külön megállapítása a jövőben elmarad. Minthogy azonban előfordulhat, hogy az ilyen kis emberek egyéb jövedelmük miatt jövedelem- és vagyonadót mégis fognak fizetni, szükség van annak megállapítására, hogy a jövedelem- és vagyonadónál az állandó tételeknek megfelelő milyen összegű jövedelmeket kell számításba venni. A törvényjavaslat ä házbirtokból származó jövedelem címén a mindenkori legkisebb haszon ért ékeknek, az iparból származó jövedelem címén pedig az adó húszszorosának felvételét tervezi, amely utóbbi az állandó tételeknek 5%-os kulccsal egyenlő mértékét jelenti.
