Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.
Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
281". szám. 2-7 futtatásból eredő díjbevételekből le kellett vonni a tenyésztéssel és idomítással járó költségeket, amelynek következtében a versenydíjbevételből alig maradt adóalap. A helyes megadóztatás érdekében szükségesnek tartom s a (2) bekezdésben azt javasolom, hogy a kereseti adót a versenydíjak kifizetése alkalmával állapítsuk meg és ez az adó azt a községet illesse, amelynek területén a futtatás történt. Ebben a tekintetben a versenyeket rendező egyletekkel már megfelelő megállapodás létesült. A 24. §-hoz. Az adózókra nézve könnyítést jelent az, ha abban az évben, amelyben a szükséges árukat vagy nyersanyagokat beszerzik, a beszerzéssel kapcsolatban a következő évben kivetendő általános kereseti adóra előlegeket fizethetnek, mert az áru- és nyersanyag beszerzése alkalmával az azok eladásából várható nyereség után bizonyos méltányos összeggel számított adóelőleg a többi költségek mellett számottevő összeget nem jelent. Természetesen ez az előlegfizetés csak olyan esetekben lehetséges, amikor az áru beszerzése valamely központtól, vagy hatósági elosztó szervtől történik. Ilyen előlegfizetés rendszerét a hentesek és mészárosok érdekképviseleteinek kifejezett kérelmére, egyes közvágóhidakon már bevezettem és az ott szerzett tapasztalatok alapján kívánatos volna más foglakozásuaknál is ehhez hasonló előlegfizetési rendszert létesíteni. Ehelyütt is hangsúlyozottan kiemelem, hogy az előleg fizetése az általános kereseti adó kivetési rendszerén semmit sem' változtat, az adózókkal való előzetes megállapodás alapján történik s azt a célt szolgálja, hogy az adó fizetését és behajtását megkönnyítse. A 25. §-hoz. Az alkalmazottak kereseti adójára vonatkozó törvényes rendelkezések szerint olyan esetekben, amidőn az adózó a hetenként vagy havonként rendszeresen kifizetendő illetményein felül egyéb illetményeket is kap, ezeket a járandóságait a heti, illetőleg a havi illetményektől elkülönítve, úgy kell adó alá vonni, mintha ez az illetmény egy hóra külön járna. Ez a törvényes rendelkezés módot nyújtott a munkaadóknak arra, hogy a járandóságokat az alkalmazottal kötött külön megállapodás alapján és külön elnevezéssel részekre bonthassák, ezzel az eljárással az illetmények összeszámítását lehetetlenné tegyék és így az illetmény az egyes részei szerint elkülönítve vonassék adó alá. Ez az eljárás nem ritkán az adónak 30—40%-os csökkentésére vezetett. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ez a kérdés rendeztessék. A törvényjavaslat ezt a kérdést olyan módon rendezi, hogy ha az alkalmazott ugyanabból a szolgálati vagy munkabérviszonyból kifolyólag több címen vagy több helyről kap illetményt, ezeket az illetményeket köteles a vállalat az alkalmazottak kereseti adója szempontjából összevonni és az adót ennek megfelelően leróni. A törvényjavaslat azonban azt a szempontot mégis figyelembe veszi, hogy az alkalmazottnak lehetnek olyan illetményei, főként természetbeni járandóságai, amelyeket hosszabb időközökben kap kézhez és így ha azt a kifizetés hónapjában a főjárandóságaival összevontan adóztatnák meg, indokolatlanul nagyobb adót fizetne, mintha azokat is hetenként, vagy havonként kapná meg s a nagyobb időközökben kifizetett illetmények tulajdonképpen nem is arra az egy hónapra, hanem több hónapra szólnak. Ezeket tehát a jövőben is külön kell adó alá vonni. A törvényjavaslat továbbra is mentesíti az alkalmazottak kereseti adója alól azokat a szolgálati járandóságokat, amelyek hivatali kiadásokkal vannak egybekötve. Az adómentességet azonban ahhoz a feltételhez köti, hog'y e járandóságok összege a szolgálati, illetőleg hivatali kiadásokkal arányban álljon. A 26. §-hoz. Az 1927 : V. t.-c. 10. §-a az alkalmazottak kereseti adóját tételekben állapította meg és így előfordulhat, hogyha valamely illetmény az alacsonyabb 4*
