Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-209. Törvényjavaslat a magyar kir. külképviseleti hatóságok okiratkiállítási és okirathitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről

234 209. szám. azonban említett külképviseleti hatóságaink csak akkor állíthatnak ki okiratokat, ha az irányadó nemzetközi egyezmények vagy a külképviseleti hatóság hivatali területén hatályban levő nemzeti jogszabályok ezt lehetővé teszik. Ezért a törvényjavaslat külföldi állampolgároknak (jogi személyeknek) jognyilatkozatáról vagy egymással kötött jogügyletéről okirat kiállítására csak a m. kir. külügyminisztertől kapott felhatalmazás korlátain belül jogosítja fel a szóbanforgó külképviseleti hatóságokat. A 3. §-hoz. E §. első bekezdése azt az általános elvet tartalmazza, hogy az okiratok kiállításánál a külképviseleti hatóságok a kir. közjegyzőkre irányadó szabályokat alkalmazzák. A 3. §. második bekezdése nem sorolja fel a tekintetbejövő nemzetközi egyezmények egyes rendelkezéseit, hanem azokra csak általában utal, mert az egyezmények vonatkozó rendelkezései egymástól eltérők lehetnek és figyelemmel kell lenni a jövőben létesítendő ily tárgyú egyezményekre is. Fennálló egyezményeink szerint általános szabály az, hogy külképviseleti hatóságaink kiállíthatnak, tanúsíthatnak, bizonyíthatnak és hitelesíthetnek bármely írásba foglalt okiratot, amely Magyarország területén fekvő ingatlan tulajdonának vagy az azon fennálló más dologi jognak átruházására vagy megterhelésére vonatkozik (az 1926 : XXI. törvénycikkbe iktatott magyar-amerikai egyezmény XIX. cikke, az 1938 : I. törvénycikkbe iktatott magyar-lengyel konzuli egyezmény 17. cikkének 1. c) pontja). A 3. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés célja lehetővé tenni azt, hogy a felek a külképviseleti hatóságaink részéről kiállított okiratot a külképviseleti hatóság hivatali területén levő külföldi hatóságok előtt felhasználhassák. A 4. §-hoz. Ez a §. a törvényjavaslatnak azt az alapvető rendelkezését tartalmazza, hogy az 1. §. értelmében kiállított okirat hatálya azonos a kir. közjegyző részéről kiállított okirat hatályával és ezzel kiegészíti a 3. §-nak azt a rendelkezését, amely az okiratok kiállításánál a kir. közjegyzőkre irányadó szabályok alkalmazását teszi kötelezővé. A törvényjavaslat 4. §-a tehát lehetővé teszi azt is, hogy olyan esetben, amikor a magyar jogszabályok értelmében a bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik, vagy pedig az ügyletnek vagy jognyilatkozatnak közjegyzői okiratba foglalása az ügylet vagy jognyilatkozat érvényességének feltétele, (1886 : VII. t.-c. 21—23. §.) az érdekeltek a magyar hatóság előtt megfelelő közokiratot mutathassanak fel, aminek különösen akkor van nagy jelentősége, ha az okirat kiállításának helyén a közjegyzői intézmény ismeretlen. Az 5. §-hoz. Ez a §. a külképviseleti hatóságok hitelesítési hatáskörét szabályozza. Ez a hatáskör, amely a közjegyzői tennivalók körébe tartozik, a magyar kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokat is megilleti. Az 5. §-ban foglalt az a rendelkezés, amely feljogosítja a külképviseleti hatóságainkat arra, hogy a hivatali területükön működő külföldi hatóságtól vagy hatósági személytől származó okiratot vagy a rajtalevő aláírást, úgyszintén a külföldön kiállított magánokiratokon levő névaláírást vagy kézjegyet hitelesíthessék, azért szükséges, mert egyes jogszabályaink megkívánják a külföldi okiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítését (Pp. 335. §. 3. bekezdés, telekkönyvi rendtartás 82. §. e) pont, Te. 54. §.). A 6. §-hoz. Ez a §. kiterjeszti a külképviseleti hatóságok hatáskörét, amenynyiben az okiratok kiállításán ós hitelesítésén kívül feljogosítja őket olyan jogcselekmények teljesítésére is, amelyek az okiratok kiállításával és hitelesítésével kapcsolatos tennivalókon szorosan véve kívül esnek. Ez a hatáskör a magyar kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokat is megilleti. Külképviseleti hatóságaink magyar állampolgárok életbenlétének joghatályos tanúsítására már a Monarchia