Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.
Irományszámok - 1939-19. Törvényjavaslat az árurészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról
19. szám. 67 Ezeket az ügyleteket ugyanis a javaslat már nem tekinti a mindennapi forgalomban szokásos olyan részletügyletnek, amelyre a javaslatban foglalt, a magánjog általános szabályaitól eltérő rendelkezéseket indokolt volna alkalmazni. A rendelkezés egyben felmerülhető viták elkerülése végett egyúttal meghatározza a javaslatban foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából a részletügylet fogalmát is, mint ahogy azt gyakorlati okokból más hasonló tárgyú külföldi (osztrák, cseh) törvények is megállapították. Az 1. §. harmadik bekezdése a palástolt ügyletekre vonatkozóan rendelkezik akként, hogy ha a részletügyletet a felek más szerződés alakjában valósítják meg, az ilyen ügyletre is alkalmazni kell a törvény rendelkezéseit. E rendelkezésből önként következik, hogy ha a javaslat értelmében a palástolt ügylet célja vagy az abban foglalt rendelkezés tiltva van, vagy az abban foglalt ügyleti megállapodás meg nem felelő alakban jött létre, azt érvénytelennek kell tekinteni. A 2. §-hoz. A 2. §. első bekezdése értelmében az eladott áru tulajdonjogának fenntartását csak okiratban lehet kikötni. A tulajdonjog fenntartása ugyanis nemcsak a vevőre nézve vonhat súlyos magánjogi, esetleg büntetőjogi következéseket maga után, ha a megvett dologgal a fenntartás ellenére rendelkezik, hanem harmadik személyek érdekét is érinti, ezért a javaslat a Mt. 1.367. §-ával egyezően ezt a kikötést csak úgy ismeri el érvényesnek, ha okiratba foglalták és ha abban a vételár összegét, valamint egyes vételárrészletek fizetésének idejét naptár szerint meghatározták. • A 2. §. második bekezdése a részletfizetési kedvezmény megvonásának a kérdését szabályozza. Ezt a kedvezményt a vevőtől csak írásbeli kikötés alapján és legalább két fizetési részletnek megfelelő és a vételár egytized részénél nagyobb összeg megfizetésének elmulasztása esetében lehet megvonni. Ez a rendelkezés ma fennálló jogunktól eltér, mert a mai jog szerint a kedvezmény megvonására vonatkozó kikötés érvényességéhez annak okiratba foglalása nem szükséges és nem szükséges az sem, hogy a vevő két részlettel, vagy hogy a vételár meghatározott hányadának megfelelő összeggel hátralékban legyen. Az írásbeli alak a viták kiküszöbölése miatt azonban szükségesnek látszik, a kikötés lehetőségének szűkebb korlátok közé szorítása pedig a gazdaságilag gyengébb fél védelme érdekében indokolt. A rendelkezés lényegében a 4.172/1916. M. E. számú rendelet 1. §-ának felel meg. A magánjog általános szabályaitól eltérően a 2. §. harmadik bekezdése kényszerítő szabály erejével érvénytelennek mondja ki a kötbérfizetés kikötését, illetőleg a már megfizetett vételárrészleteknek vagy az adott foglalónak az elvesztésére vonatkozó kikötést. Ilyen irányú rendelkezés a gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetben levő vevőközönség védelme érdekében látszik szükségesnek. Ily ügyleti rendelkezések ugyanis adott esetben önhibáján kívül is jelentékeny veszteséget okozhatnak a vevőnek, másfelől pedig az eladót indokolatlan vagyoni előnyhöz juttathatják. Az eladót a szavatosság alapján a kereskedelmi törvény 349. §-a értelmében az átvételtől számított hat hónapig terheli felelősség, egyébként a felek az eladó felelősségét szerződésileg rövidebb vagy hosszabb időben is megállapíthatják. A magánjogi általános szabályok szerint is lehetséges, hogy az eladó szavatosságát határozott időre korlátozza (Kúria 3.604/1893., Szladits— Fürst, II. 373.). Ilyen megállapodás azonban a gazdaságilag és értelmiség tekintetében is kedvezőtlenebb helyzetben levő vásárlóközönségre adott esetben méltánytalan eredményre vezetne, ezért a javaslat a feleknek a szavatossági hiány miatt támasztható követelések elévülése tekintetében a szerződési szabadságot szintén korlátozza. 9*
