Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-19. Törvényjavaslat az árurészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról

68 19. szám. Egyben a javaslat aziránt is rendelkezik, hogy hatálytalan minden olyan megállapodás, amely a javaslat rendelkezéseitől a vevő hátrányára eltér. Kényszerítő szabályként mondja ki a 2. §. utolsó bekezdése, hogyha a részletügyletről okiratot állítottak ki, az eladó köteles az okiratnak aláírásával ellátott példányát a vevőnek átadni. Ennek a rendelkezésnek a jogi következménye, hogy annak nemteljesítése esetében a vevő a fizetést megtagadhatja. Az okiratot az eladó postán is küldheti s annak a vevő címére ajánlott levélként postára adása a vevőnek való átadással egyenlő hatályú. Az eladónak ez a kötelezettsége nem érinti a kereskedelmi levelek feltételes illetékmentességére vonatkozó szabályokat (Illetéki díjjegyzék 59. tétel, 4. pont). A 3. §-hoz. A 3. §-ban foglalt rendelkezés szerint a vevő az ügylettől a szerződés megkötésétől számított nyolc nap alatt visszaléphet. Ez a visszalépési jog előzetes kikötés nélkül is megilleti a vevőt, sőt ezzel ellenkező megállapodás a javaslat 2. §-ának harmadik bekezdése értelmében érvénytelen. Önként következik, hogy mivel a vevőt ilyen esetben a törvény jogosítja fel az elállásra, őt a szerződéskötés alapján kártérítési kötelezettség nem terheli. Ezt a 3. §. minden kétség kizárása okából kifejezetten ki is mondja, az eladó érdekében pedig akként rendelkezik, hogy a vevő elállási jogát nyolc nap alatt csak abban az esetben gyakorolhatja, ha az árut még nem vette át. Az elállás jogát postára adott ajánlott levél útján kell gyakorolni. A javaslat nem foglalt magában külön rendelkezést az árurészletügylettel foglalkozó ügynökökre. Ez a rendelkezés hivatott arra, hogy az ügynökök ráífeszélésére meggondolatlanul kötött részletügylet jogi következményeit a fél magától még idejében elháríthassa. A 4. §-hoz. Mezőgazdasági gép, varrógép vagy kerékpár vételára fejében vagy annak fedezetére a 4. §. értelmében váltót venni tilos, ha a vételár ötszáz pengő vagy eimél kevesebb. A szűkösebb körülmények között élő vevők ügyleteiből eredő kisebb értékű követelések ugyanis kevésbbé alkalmasak arra, hogy váltói úton a kereskedelmi és a hitelforgalom tárgyai legyenek. Emellett a váltójog szigorú rendelkezéseinek a szóbanlevő gyengébb gazdasági erejű vevőkkel szemben való alkalmazása méltánytalan helyzetet idézhet elő. Ezért a javaslat az ilyen kisebb értékű ügyletek esetében váltóvételt csak annyiban enged, amennyiben a váltó összege és lejárata megfelel a vételárrészletek összege és lejárata tekintetében fennálló megállapodásnak. Az ilyen'váltókötelezettség is azonban súlyos terhet jelent a vevőre nézve, ha azt lakóhelyétől távoleső helyen kell fizetnie, ezért a javaslat azt is kimondja, hogy a váltó vételi tilalom az ilyen váltókra is csak annyiban nem terjed ki, amennyiben fizetési helyül, külön fizetési hely megjelölése hiányában pedig az intéz vény ezett lakóhelyéül vagy telephelyéül a vevő lakóhelyét vagy a lakóhelye szerint illetékes kir. járásbíróság székhelyét jelölték ki. Minthogy a javaslat 3. §-a a vevő részére nyolc napos határidő alatt indokolás nélküli elállásra ad jogot, oly rendelkezés is szükséges, hogy a nyolc napos határidő eltelte előtt vagy a visszalépési, jognak kellő időben gyakorlása esetében a váltót ne lehessen forgatmánnyal vagy más módon átruházni (3. bek.). A váltóvételi tilalom a pénzintézetek váltóforgalmára esetleg kedvezőtlen befolyással bírhat annak következtében, hogy a részletügylettel foglalkozó vállalatok váltói tekintetében az üzleti forgalomban kétség merülhet fel, hogy azok részletügylet vételára fejében vagy annak fedezetére vétettek-e, s ha igen, megfelelnek-e a megállapított kellékeknek. Ennek ellensúlyozására mondja ki a 4. §. negyedik bekezdése, hogy a javaslat rendelkezései alapján harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellen kifogással élni nem lehet és hogy a váltóbirtokos jó-