Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-8. Törvényjavaslat a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről

24 8. szám. vehető az, hogy az ekként rendelkezésre álló több mint egy év alatt a kárpátaljai területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásának nem lesz akadálya. Az ő. §-hoz. Ez a §. azoknak az alapelveknek megfelelően tartalmazza a kárpátaljai területek lakosai állampolgársága kérdésének a Kárpátalja visszacsatolása következtében szükségessé vált szabályozását, amely alapelveket a Bécsben az 1938. évi november hó 2. napján kelt döntőbírói határozattal Magyarországnak ítélt terület visszacsatolásával kapcsolatos állampolgársági kérdések szabályozása tárgyában Budapesten az 1939. évi február hó 18. napján kelt magyar—cseh-szlovák egyezmény megállapított. A Kárpátalja visszacsatolása nem nemzetközi megegyezés értelmében hozott döntőbírósági határozaton, hanem a kir. kormánynak a kialakult helyzet megkövetelte intézkedésén és a magyar országgyűlésnek a m. kir. kormány intézkedéseit jóváhagyó határozatán alapszik. Ennek megfelelően az előbb megjelölt állampolgársági kérdést is nemzetközi egyezmény helyett a magyar országgyűlésnek kell szabályozni, annál is inkább, mert a cseh-szlovák állam, amelynek a visszacsatolt kárpátaljai területek is részei voltak, időközben megszűnt és így nincs is olyan állam, amellyel a fentebb többször említett állampolgársági kérdést nemzetközi egyezmény útján szabályozni lehetne. Az 1921. évi július hó 26. napjában a jelen §-ban meghatározott időpont a trianoni szerződés hatálybalépése napjának megjelölését tartalmazza. Az 1921 : XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés 64. cikke értelmében a szlovák anyanyelvű és nemzetiségű magyar állampolgároknak, ha Magyarországnak a trianoni szerződéssel meghatározott területén volt a községi illetőségük, módjukban volt a trianoni szerződés hatálybalépésétől számított hat hónap alatt a cseh-szlovák állam javára optálni. Minthogy az ilyen optáns saját tényénél fogva vált — magyar állampolgárságának egyidejű megszűnése mellett — cseh-szlovák állampolgárrá, nem lenne helyénvaló a magyar állampolgárság visszaszerzésére nézve a jelen §-ban meghatározott rendelkezéseket rá, illetőleg házastársára és leszármazóira is kiterjeszteni. Feltehető, hogy sok esetben a magyar állampolgárságának ilyen visszaszerzése egyenesen az érdekelt szándékával állana ellentétben. Természetesen azonban nincs akadálya annak, hogy az, aki a trianoni szerződés idézett 64. cikke alapján vált cseh-szlovák állampolgárrá, illetőleg az ilyen személy házastársa vagy leszármazója a magyar állampolgársági jognak a honosításra (visszahonosításra) vonatkozó szabályai szerint szerezhessen újból magyar állampolgárságot. A 6. §-hoz. Már a folyó évi március hó 16. napján tett, többször idézett nyilatkozatomban és ezt követően is ismételten kijelentettem, hogy a visszacsatolás után az ősi kötelékeken belül önkormányzatot biztosítunk a testvér rutén népnek. Különös jelentősége van azonban ebből a szempontból annak a kiáltványnak, amelyet a folyó évi március hó 20. napján a kormányzó úr Ö Főméltósága intézett Kárpátalja népéhez. Ez a kiáltvány egyebek közt a következő kijelentéseket tartalmazza : »A rutén népnek a magyar államiság keretén belül meg kell kapnia azt az önkormányzatot, amelyet azonkívül való életében elérni nem tudott. A nemzeti érdekek biztosításán felül a rutén nép minden fiának meg kell találnia a maga anyagi boldogulását, biztos alapokat kell találni arra, hogy a leigázottság, a jogtalanság, a háttérbe szorítás korszaka után a szabadság, a jog és a testvéri összetartás korszaka virradjon fel a gens fidelissima, Rákóczi fejedelmünk szeretett népe részére.« Az ország egész közvéleményének meggyőződését kifejező ennek az ígéretnek teljesítéseképpen még a folyó évben gondoskodni kívánok a Kárpátalja önkormányzatára vonatkozó törvényjavaslatnak az országgyűlés elé térj esz-