Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.
Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában
710; szám. 521 amit csak Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös tanítottak, amit csak szociálpolitikában is a 48-as párt az utolsó félszázadban követelt. Es mégis idegen koreszmék után futunk. Ma népi (völkisch) eszmék kellenek, amelyek az államon belül is mindent nyelvi csoportokra osztanak. Egyenesen történelmünk, régi alkotmányunk ellenére, amely csak néphatalmi koreszmét ismer, amely egyesít minden nyelvet és vallást egy néppé, nemzetté, csak éppen azt követeli, hogy ami »népit« akarunk, az a »nép« által történjék meg, vagyis a parlament útján. Ezért kell — úgy látszik — a néphatalmi koreszme helyett a mai mozgalmaknak inkább : a »völkisch«. Ennek a koreszmének szerencsétlen megvalósítása akar lenni a kereszténység dogmáinak profanizálás a mellett a javaslatnak az a része is, amely a magyar zsidóságot külön közjogi testté akarja nyilvánítani, a nemzet testéből megszégyenítően kirekeszteni, állampolgári jogaitól is minél szélesebb körben megfosztani. (Már — úgy látszik — az 1879 : L. t.-c. alapján szerzett állampolgárságot sem akarják respektálni.) Minden józan keresztény is belátja, hogy ez öngyilkossági kísérlet. A kormánypárti tagok egy része is hangoztatta a vita alatt, hogy ezek a rendelkezések, hozzászámítva a zsidóvá nyilvánított keresztényeket és azok adhaerentiáját, az ország lakosságának legalább 12%-át érintik. Érzelmileg, csak rokoni alapon is, legalább ennyit. Ez — a mai kb. 10 milliónyi népességet véve — kb. 1,200.000 lélek. És ez — elenyésző kis kivétellel — mind a magyar anyanyelvű lakosságból esik le. Ennek száma pedig a mai Magyarországon : legfeljebb 8,900.000 lélek. Maradna tehát magyar anyanyelvű népesség : 7,700.000 színmagyar lélek, 89 % helyett csak 77 %, hogy ilymódon kifelé is minél kedvezőtlenebbnek tűnjék fel hegemóniánk és a külföld előtt már-már a nemzetiségi állam képét mutassuk, amely az új korszellem nemzetközi joga szerint sokféle beleszólásra adhat alkalmat. De a kép még vigasztalanabb, mert igen sokszor történik, hogy egyes külföldi tényezők »név-elemzési« alapon dolgoznak s ez alapon, mint egyes külföldi propaganda-iratokban olvashatjuk, nálunk nem is csak 1,100.000 nem magyar anyanyelvűt tartanak számon, hanem legalább 2,500.000-t s így a magyar anyanyelvűek számát, ha a zsidóság címén levontakat kivesszük, már csak 6,300.000-re teszik. Egyik külföldi kimutatásban például azt is olvastam, hogy névelemzési alapon jómagamat is a németséghez tartozó törvényhozónak könyveltek el. A külön közjogi testet a nemzetiségek jogként fogják követelni. Csakugyan »oldott kéve« lesz nemzetünk. Szabad-e hát, ami történelmünk, alkotmányunk és józan eszünk szerint nem szabad, már csak nemzetközi okokból, a magyar létszám szentsége sérelmével is, a túlnyomó részben magyar anyanyelvű zsidóságot a magunk testéből, amelyhez lélekben is tartozik, botorul kitaszítani? És vannak a világnak még más, számításon kívül nem hagyható részei is, amelyekben még van komoly vallásosság, van becsülete az emberi jóságnak, a jóhiszeműségnek, az adott szónak, a törvényekben biztosított szerzett jogoknak, amelyektől — évszázados angol elv szerint — nulla vestigia retrorsum — s ha valami mindezt sérti, félelmesen szoktak ellene reagálni. Bizottsági üléseinken is a magyar közélet legkiválóbb államférfiai és közgazdászai mutattak már rá, hogy nemcsak erkölcsi és politikai téren, hanem gazdasági téren is milyen megdöbbentő visszahatásai jelentkeznek ennek a javaslatnak. Belső életünket illetőleg is rámutattak, hogy a termelésnek és fogyasztásnak milyen visszaesése jelentkezik máris és nemzetgazdasági vagyonunk értékét is hogy fogja lerombolni ez a javaslat, ha törvénnyé válik. Máris az 1928. évi értéknek harmadára süllyedtek a magyar papírok. Ha a vállalatoknak zsidó és nemzsidó megkülönböztetése pedig keresztülmegy, likvidálni kell a vállalatok és üzemek legnagyobb részét, de erre nem lesz pénz és e mellett tíz és tízezer számra mennek veszendőbe a munkahelyek is. Végül is idegen kezekbe fognak esni vállalataink 66*
