Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában

522 710. szám. részvényei és velük együtt vállalataink, némzetvagyonunk és jövedelmünk jelentős része, ha csak még rosszabb nem következik be, az, hogy az idegen kezek az üzemeket, gyárakat leállítják, hogy saját külföldi iparuknak versenyét megszüntessék, Lassanként látszat lesz függetlenségünk, ha gazdasági életünk idegen kezekbe esik, ami •— úgylátszik — tervében áll azoknak, akik kívülről azt a mozgalmat szítják, amelynek ez a javaslat is egyik átkos gyümölcse. Felpanaszoltuk azt is a bizottsági üléseken, hogy még az első ú. n. zsidótörvény hatásait sem ismerjük, mert errevonatkozólag nem fekszik előttünk semmiféle statisztikai kimutatás. Ügy látszik sokak előtt, hogy még az első zsidótörvény létszámapasztását sem lehet gyakorlatilag keresztülvinni, mert nincs utánpótlás, hacsak külföldről nincs. Ennek szomorú jelenségei máris mutatkoznak, el nem tekintve attól, hogy már az első zsidótörvény is leginkább csak azoknak az állami tisztviselőknek szolgál, akik most árjásítás örve alatt számosan mennek át igen magas fizetés mellett a vállalatokhoz. És végül is mi lesz a kenyértelenségbe kergetett százezrekkel is, kereszténységünk és magyar becsületünk, tradícióink nagyobb dicsőségére ? A termelés, a forgalom, a fogyasztás lezuhan, a munkahelyek száma kevesbedik és itt fogunk állni az állástalan keresztény ifjúsággal, mellette még azokkal a szociális terhekkel, amelyek kellenek az állásból kiűzött, nyomorgó többi munkanélkülinek eltartására. Olyan emberi, polgári.és közjogi, de erkölcsi rombolást is fog végezni ez a javaslat, amely kihathat állami függetlenségünkre és a nemzsidó polgárság emberi és polgári jogainak kétségessé válására, végeredményében nemzeti létünk biztonságára, miután majd az idővel megérnek a következmények is. Nem puszta bölcseleten, hanem a történelem tanulságain alapszik, amikor Deák 1840 január 20-án azt mondja a kerületi ülésbén : * :..../» A vallásosságnak és erkölcsiségnek megrázkódtatása, a polgárok nyugalmának megzavarása, és a törvények szentségének veszélyeztetése, amelyet a status némán el nem nézhet. Minden politikai súlyosabb hiba századokon keresztül és gyakran századok múlva bosszulja meg magát, iszonyú következéseivel. Ilyen politikai hibának tartom én azt^ hogy a polgári törvényhozás a vallások között polgári különböztetéseket tegyen ... A vallást tekintve két súlyos csapás sújthatja.a polgári társaságot, egyik a fanatizmus, a másik a vallástalanság. A fanatizmus borzasztóan hibás felfogása a vallás szelíd lelkének és tiszta tanításának, mert, hogy a hitet más hit fölé emelje, a szeretetet gyilkolja meg. Jaj azon nemzetnek, melynél a nép tömegét vagy a hatalmasok szívét fanatizmus foglalta el, dúlva van ott a nemzet boldogsága, gyűlölség a jelszó és az üldözőknek léptein vérnyomok támadnak. A vallástalanság pedig megfosztja a polgári társaságot a törvények szentségének titkos, de legbiztosabb őrétől: a lelkiismeret intő szavától.« ; . Magyar életösztönünkkel kell, hogy már csak a miatt is tiltakozzunk a javaslat ellen, mert az honvédelmi érdekeinket is sérti. Igazságtalan megkülönböztetést tesz a .harctér érdemesei és egyéb áldozatai között; régi törvényeinkkel szemben is, másrészt pedig azzal, hogy sok százezer magyart kilök a nemzet testéből és lelkében-testében ruinál, hadseregünket fosztja meg vagy százezer olyan katonától, aki, Jia lelke megbántva nincs, teljes értékű.harcos lenne. Tetézi még ez a javaslat vagyonkobzással is, ami bűnt a vallás, nemzeti érzés, t alkotmányos jogok és közgazdasági élet területén elkövet. A zsidóságot megfosztja ingatlanszerzési képességétől és ingatlanainak elsősorban való igénybevételét rendeli, minden minimum nélkül, amit velünk szemben még a megszálló hatalmak sem tettek a nekik adott területen maradt magyarsággal. Felhozzák, hogy a zsidók a tulajdont ingóként nézik. A javaslat nem elég szabatos indokolása bizonyosan az ingatlan tulajdont érti, merthiszen az ingót, hiába akarná, a keresztény sem