Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában

518 710. szám. tatni a mai ú. n. keresztény sajtó ama részére, amely rágalmazásban, hazudozásban, lazításban minden idők sajtóját felülmúlja, sőt nyíltan szolgál idegen eszméket és érdekeket. A »homo sapiens«-t, Vörösmarty szerint »őrült sárt«, aki inkább mindig csak külső körülményeinek függvényé, jónak és gonosznak soha sem ú. n. faja szerint ismertük. Ismerjük mint Napoleon marsallját, aki azután hálátlanul ellene tör, Ismerjük mint Danton teremtményét, rajongó hívét, aki azután őt vész tör vényszéki ítélettel egyhangú szavazattal küldi vérpadra. Ismerjük Fouquier Tinville nevén mint Camüle Desmoulins rokonát és pártfogolt ját, akit köz vádi óvá is épen ez neveztetett ki, hogy azután heves vádbeszéddel épen ő küldje halálba a rokont, a lelkes pártfogót. Ismerjük abból az időből is, amikor a francia convent kikiáltotta a »Legfőbb lényt!« és nem volt többé »más szertartás, mint az okosságé«. »A veres sapkás papok milyen diadallal távoztak a teremből!« Lett közülük elég sok Chabot is! Szerencsére voltak hitvalló papok, kis martyr apácák is elegen és az édes, drága kis vértanu-savoyardok ! És szerencsére ismerjük az »embert« úgyis mint Fonfrede-t, aki mikor gironde-i barátait, küzdő társait halálra küldte a convent, felállott és tiltakozott az ellen a »meggyalázás« ellen, hogy ő a halálra ítéltek tisztes névsorában nem szerepel. Ismerjük itthon is mint vértanút és ismerjük ugyanabból a »faj«~ból mint muszkavezetőt. így vagyunk a »faji« egységgel. A javaslat egyáltalában elvéti a faj és »népiség« fogalmát, mert közössége legfőbb kritériumáról, az anyanyelvről, megfeledkezik Pedig jeles finn-ugor nyelvtudósok szerint is a fajnak, amely egyébként a legtöbbször problematikus zűrzavar, leginkább meghatározó tényezője : a közös anyanyelv. E szerint tartozik mindenki a finn-ugor nyelvcsaládba is. Ez az, ami leginkább asszimilál, mert rajta keresztül szívódik fel legjobban és biztosan felszívódik az illető nép irodalma, egyéni kultúrája, történelme, ami nélkül is lehet ugyan valaki hű polgára hazájának, de véglegesen asszimilálódnia, nem hiszem, hogy lehet. Damjanich-ot is a magyar nyelv tudása tette mindenkinél jobb magyarrá. Vörösmarty költészete ihlette meg, mondja a történelem. »Nyelvében él a nemzet.« Deák is azt tartotta, hogy legerősebb fegyverünk a nyelv, többet ér, mint száz és százezer szurony, mert ameddig nyelvünket el tudjuk terjeszteni, az a föld biztosan mindig Magyar-: ország marad. Miért keresnek hát más állampolgári oklevelet? .„ .'-•. Keresnek, mert a többségi párt egyes szónokai úgy mondják, hogy az utca követeli a zsidókérdés megoldását a zsidók gazdagsága miatt s jobb, ha a törvényhozás intézi el, Isten mentsen a forradalomtól. Ezen az alapon azonban könnyen lehetne igazolni a bolsevizmust is, de éppen ez az érvelés jellemzi legjobban, hogy milyen sekély lelkek kezében van egyes kérdések ügye és milyen mélyre sülyedtünk. »Az utcán zavarok lennének !« »Bámulatra méltó — mondta egykor a Gironde hatalmas feje, Vergniaud, hasonló esetben, a hatalom ellen fordulva — ismerni és előre megjósolni a rend felborítására állítólag kész tömegek gondolkodását és szándékát. így nem volna bajos megjósolni a tűzvészt sem, midőn az ember kezében tartja a fáklyát, amellyel a házat fel akarja gyújtani«. Ne tessék tehát a fáklyával játszani, mert ilyen kacérkodás az utcával ugyanoly könnyen igazolhatja az olyan jogcímet is : »Le a papokkal! Le a grófokkal! Le az urakkal«! — amint ez az egyes kerületekben ma már minden választás alkalmával felhangzik. Tessék a fáklyát végre eloltani s a forradalmi múzeum szertárszekrényébe visszahelyezni. Forradalmat, amikor a törvényes hatalmak s a hadsereg helyükön vannak, csak felülről lehet elindítani, s ha már arról van szó, hogy az utca az igazság, emberi érzés, civilizáció, magántulajdon, itt-ott már a vallás ellen-is feltámadjon, ezt legszakszerűbben talán úgy tudnák elintézni az utcák főnökei, hogy feltárják a fegyházak kapuit... Noha: a »gyerünk fosztogatni!« — vagy mint a bizottr