Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-710. A képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szóló 702. számú törvényjavaslat tárgyában

710. szám. 517 kurjongat örömében, hogy százezreit proskribálják, kitagadják nemcsak a hazából, hanem a tulajdonból, hivatalból, irodából, legizzadtságosabb kis munkahelyeiről is. A zsidó vallás teológiájának, erkölcstanának és bölcseletének kérdését régóta eldöntötték a Biblia más népeinek egyházatyái, filozófusai és politikusai. Rég eldöntötte a civilizált népek törvényhozása is. Méltatlan lealacsonyodás volna e részben a javaslat gyermekes, talán nem is egészen sancta simplicitas-ával szembeszállni. A többit pedig — a racionalizmust, nemzetköziséget, a tulajdon-szemléletet — eldöntötte a harcterek férfikorszaka, eldöntötte a szociológia és szociálpolitika tudományának szava és eldöntötte a tudományos, irodalmi, művészeti és gazdasági élet gyakorlata, hogy minden ország zsidósága mindig a maga hazájának dolgozott minden téren, teremtett ipart, kereskedelmet, adózni is csak neki adózott és adózik szorgalmasan. A mindennapi bölcseség, az általános műveltség kötelező tantárgya szerint sincs faji és vallási egység, nincs kollektív bűn és erény, hanem csak van egyén és egyének összessége, káros vagy hasznos a szerint, hogy ki mennyit használ a társadalomnak és államnak, amelyben él és hűséggel ragaszkodik-e hozzá. Arról már senki sem tehet, hogy egyes exkluzív úri körök elzárkóznak-e az ilyen vagy olyan vallású vagy nemzetiségű polgároktól. Mert csak ennyiben lehet szó azok »elkülönítéséről«. A keresztény és zsidó ügyvédi és orvosi kar, kereskedelmi és ipari osztály, valamint munkásság pl. a legutóbbi időkig igen jól megfért egymással, válogatás nélkül. Megfértünk a harctéren és az iskolában is. A történelem tanulsága és emberi érzésünk törvénye : tudni azt is, hogy akármilyen különböző vallásúak vagy nemzetiségűek egy nemzet polgárai, egymásnak mégis közelebbi rokonai, mint az egy vallású vagy egynyelvű, de különböző állambeli polgárok. Ahhoz is elég mindennapi tudásunk : meglátni, hogy pl. Rockefeller, Carnegie vagy Vanderbilt és a Kruppok, Rothschildok, vagy — szerezzünk egy kis örömet — a Biró Pálok, általában minden nagy kapitalista az egység és érdekel?: nemzetközi közössége szempontjából sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint az ugyanazon nemzet- vagy vallásbeli kisemberekhez. Nem lehet tehát jóhiszeműen egy-egy vallás miihóit kárhozatos közösséggé nyilvánítani és együtt az egészet megalázni és kiátkozni. Nem lehet még jellegzetes bűnöket sem egy-egy vallás híveire általánosítani, amikor a tudomány mai fejlettsége szerint a büntetőjogban csak egyéni felelősség van s a kriminológia cáfolhatatlan tétele, hogy a bűnök rendszerint alkalom-kötöttségi, ú. n. környezetbűnök. Hivatali sikkasztást pl. nem követhet el más, csak hivatalnok. De azért még nem jutott eszébe senkinek az az általánosítás, hogy a hivatalnoki kar tehát a maga egészében sikkasztó. Senki se védi a bűnösöket, mindenki követeli szigorú megbüntetésüket, de ha bizonyos bűnöket csak zsidók követnek is el, mert a gazdasági élet egy-egy szektorában ők vannak összezsúfolva, másutt már alig is van helyük, azért nem lehet olyan lelketlen általánosítással itt sem operálni, hogy most már minden zsidó bűnöző. Csak kortesfogás, hogy a kormány a lapokban is sokszor szinte csokorba köti a zsidó síbereket, akik ellen sokszor még vád sincs, és a zsírdrágítókat, de ugyanakkor nem szól a keresztény zsírdrágítókról és síberekről, pedig ilyenek is vannak elegen. Ne is beszéljünk azokról a nagy keresztény élelmezési vállalatokról, amelyek szintén 2 P-ért vagy többért árusították a zsírt és azokról a nemzsidó pénzintézetekről se, amelyeknek már évi mérlegei összehasonlításából kitűnik, hogy külföldi zálogleveleik nagy tömegeit szerezték vissza a külföldről, bizonyára nem ingyért, hanem igen nagy tételekben kiajánlott pengőért vagy más valutáért. Volt bolsevista is elég sok keresztény és volt üldözött, sőt vértanú zsidó is elég, nem férfias általánosítani, hogy most már az egész zsidóság szélsőséges hajlamú. Ha pedig általában külön szellemiséget akarunk a zsidóságra ráfogni, elég rámu-